Termékenységi nehézségeim története avagy hogyan lettem 40 évesen Anyuka

Termékenységi nehézségeim története avagy hogyan lettem 40 évesen Anyuka

Ha kisbabát szeretnétek, már sok minden megpróbáltatok, és még mindig nem sikerült, ne adjátok fel. Remélem az én történetem is erőt ad Nektek ebben.

Egész életemben szerettem volna gyermeket. Már 18 évesen éreztem az anyai ösztönöket, majd amikor megházasodtam 27 éves koromban, akkor nem volt kérdés, hogy indul egyben a babaprojekt. Sajnos a baba nem jött. Mindent megvizsgáltattunk, és nem találtak problémát egyikőnknél sem, és bár egy orvos meg akart vizsgálni, hogy van-e endometriózisom, a műtétnek én akkor nem vetettem alá magam, így sosem tudtam meg. hogy vajon ez volt-e az akadály. 3 év házasság után az első férjemmel szétmentünk, elváltunk, így a babaprojekt is értelemszerűen abbamaradt.

Endometriózisomat akkor diagnosztizálták, amikor 34 éves voltam. Egy petefészekcisztát kellett kiműteni és a hashártyán levő endometriózis felrakódásokat.

Ezt követően sajnos nem volt olyan kapcsolatom jó sokáig, amiben vállaltam volna gyermeket. Nem találtam meg a páromat egészen 37 éves koromig, amikor is megismertem a mostani férjemet. Lukaszszal szinte az elejétől kezdve úgy voltunk vele, hogy bármikor jöhet a gyerek, de nem jött. Kivizsgáltattuk magunkat még az esküvőnk előtt, de egyikünknél sem találtak semmi akadályt, és akkor az endometriózis nem is jött szóba, hogy ez lehet esetleg az oka. Terminált együttlétet, majd inszeminációt javasoltak, de a hormongyógyszereket, amiket ezekhez felírtak, sosem kezdtem el, mert nem éreztem, hogy ez lenne nekem a megfelelő út.

Szerettem volna, ha a baba természetesen jön, ilyen típusú segítség nélkül, és ezért hajlandó voltam sok mindent megtenni. Hittem benne, hogy nem erőltetni kell a hormonszintjeim rendbehozatalát mesterségesen, hanem természetes módon elősegíteni, hogy azok eleve megfelelők legyenek. Először is ezért rendeznem kellett a menstruációs ciklusomat.

Egyrészt a menstruációm nem volt teljesen rendszeres, nagyon hosszú ciklusaim voltak, és ennek érdekében a terv az volt, hogy szedjek fel még néhány kilót, amit meg is tettem pár hónap alatt. A másik terv az volt, hogy a férjemmel való kapcsolatomat rendezzük, és végre egy országban egy fedél alatt éljünk, mert a távkapcsolat sem kedvez a gyermekáldásnak sem lelkileg, sem fizikailag. Nem kell mondanom, hogy mennyire frusztráló tud lenni, ha ovulációd van, és a párod akkor nincs Veled, így abban a hónapban nem is tudsz próbálkozni. Közben meg ketyeg a biológiai órád, hiszen rég 35-ön túl, sőt közeleg a 40. A menstruációm rendszeressé válásában egyébként végül ennek az összeköltözésnek is nagy szerepe volt, ami tavaly év elején meg is történt. A rendszeres szexuális élet és a biztonságérzet, ami ekkorra megszületett bennem, rendezte ezt a körülményt is, ami oly fontos a gyermekáldáshoz, hiszen a túl hosszú ciklus rendszerint nem megfelelő ovulációval jár együtt. Így kerültem Angliába, ami 20 éve már a lengyel párom hazája.

Ezt követően fél év után megfogant az első magzatunk, akit sajnos 6 hetesen elvesztettünk. Gondolhatjátok, hogy ez mennyire megviselt. Ott álltam 39 évesen, és azon tűnődtem, hogy miért történik velünk mindez? Mikor fog végre teljesülni a legnagyobb vágyam? Akkor már volt egy időpontunk a Kaali Intézetbe, ahova sose jutottunk végül el. Az a tény, hogy végül is teherbe estem természetesen, megadta nekünk a reményt, hogy ez sikerülhet, de azt mindenképpen ki akartam vizsgáltatni, hogy a vetélésnek volt-e egészségügyi oka. Kiderült, hogy a pajzsmirigyem alulműködik, így erre elkezdtem gyógyszert, szintetikus pajzsmirigyhormont szedni.

Ezt követően 6 hónappal később a 40. szülinapomon megfogant a kisfiúnk, 1 hónappal azelőtt, hogy ismét eljutottunk volna a Kaali Intézetbe. Ez volt minden álmom és kívánságom beteljesülése. Bár önfeledt és felhőtlen örömöt nem tudtunk érezni az előzmények miatt, de nagyon bíztunk abban, hogy ez a kisbaba velünk marad, és szépen is vett minden akadályt a terhesség során, és mi egyre közelebb és közelebb kerültünk az álmunk valóra válásához. És most itt van velem, szuszog a kiságyában egy hetesen. Leon megszületett 🙂

Az üzenet, amit ezzel át akarok adni, hogy sose adjátok fel. Minden valamiért történik, és valószínűleg a mi életünkbe ekkor érkezett meg a gyermekáldás legmegfelelőbb ideje, és ekkorra akart ez a kis lélek eljönni hozzánk. Hallgassatok az ösztöneitekre, amikor a különböző megoldásokról van szó, érezni fogjátok, hogy mi a Ti utatok. Sosem cserélném el a történetemet senki máséért. Ez pont így volt jó.

Kurczewski-Tamás Zita, Endosegítő

Share