Mozgás és endometriózis: miben segíthet a rendszeres mozgás?

Mozgás és endometriózis: miben segíthet a rendszeres mozgás?

Az egészséges életmód része a rendszeres testmozgás, és kétségtelen, hogy egészségjavító hatású. De miben segíthet kifejezetten endometriózis esetén? Mi az, amiről van a tudományos kutatások szintjén eredmény? Ennek jártunk utána Márki Gabriella egészségpszichológussal ebben a posztban. – Kurczewski-Tamás Zita, Endosegítő

Az elmúlt évtizedekben több tudományos kutatás foglalkozott az endometriózis és testmozgás összefüggéseivel, és számos esetben megállapították a rendszeres mozgás pozitív hatását endometriózis kapcsán.

A rendszeres testmozgásnak számos pozitív hatása van az egészségünkre nézve, és kutatások alapján úgy tűnik, hogy az endometriózis kapcsán is segíthet.

A rendszeres testmozgás kockázatcsökkentő hatása

Rengeteg kutatásban vizsgálták azt, hogy a rendszeres testmozgásnak van-e hatása az endometriózis előfordulási kockázatára, és ha igen, akkor milyen rendszerességű, intenzitású mozgás segíthet megelőzni az endometriózist.

Egy kutatás szerint 76%-kal csökkent az endometriózisos petefészekciszta kialakulásának a kockázata azok körében, akik rendszeresen és magas intenzitással sportoltak, vagyis legalább három vagy ennél több alkalommal egy héten, alkalmanként 30 vagy ennél nagyobb időtartamig és két éven keresztül éves szinten 10 hónapig vagy ennél hosszabb ideig (Dhillon és Holt, 2003). A kutatás a magas intenzitású sportok közé sorolta például a futást, a kocogást, a teniszt, a squasht, az aerobikot, a biciklizést, a kosárlabdát, a kézilabdát, a túrázást, az úszást. A kutatásban nem találtak lényeges különbséget azok között, akik felnőttkorban, illetve 12-21 éves koruk között végezték a mozgást.

Ezt az eredményt egy korábbi, Signorello és kutatói munkacsoportja által végzett endometriózissal összefüggő meddőséggel érintett nők körében végzett kutatás is alátámasztotta, ahol azt találták, hogy 65%-kal alacsonyabb volt az endometriózis kockázata azoknál a nőknél, akik több, mint 4 órát intenzíven sportoltak hetente.

Egy további kutatás szerint, amely ugyanúgy endometriózissal okozta meddőséggel érintetteket vizsgált, a rendszeresen fizikai mozgást végzők körében jelentősen kisebb volt az endometriózis kockázata azokhoz képest, akik fizikai mozgást nem végeztek (Cramer et al, 1986). Ezt azon kutatásban résztvevők között figyelték meg, akik fiatalabb korban (26 év alatt) kezdték el a mozgást és akik több, mint 2 órát mozogtak hetente, elsősorban erősebb kondicionáló tornát végzők esetében (pl. kocogás).

A kutatások azt mutatják, hogy az intenzívebb sportok rendszeres gyakorlása, így többek között a a kocogás vagy a futás is segíthetnek az endometriózis kockázatának csökkentésében.

Ugyanígy nagyobb mértékű védőhatást láttak kimutathatónak egy másik kutatásban azok körében, akik 12 évesen, illetve 15-19 év között folytattak fizikai mozgást heti rendszeresen több mint heti 2 óra, de legfeljebb heti 5 óra közötti időtartamban. A felnőttkorban (30-39 év között) végzett rendszeres fizikai mozgás is – bár kisebb mértékben, de – csökkentette az endometriózis kockázatát (Garavaglia et al, 2014).

Hogyan segíthet a rendszeres mozgás az endometriózis kapcsán a megelőzésben?

Annak, hogy a rendszeres testmozgásnak kockázatcsökkentő hatása van az endometriózisra nézve egyes kutatók szerint az egyik magyarázata az, hogy a rendszeres fizikai mozgás csökkenti az ösztrogéntermelést a nemi hormonokat kötő globulin (SHBG) szintje emelkedésének köszönhetően, amely aztán hatással van az endometriózis fennállására, kialakulására. Signorello és kutatócsoportja szerint elképzelhető tehát, hogy az intenzív, rendszeres fizikai mozgás hatására olyan szint alá csökken az ösztrogén szintje, ami nem elegendő az endometriózisos szövetek fennmaradásához.

Egy másik magyarázat szerint a fizikai mozgás azért lehet védő hatású, mert a fizikai mozgásnak köszönhetően csökken az inzulinrezisztencia és a hiperinzulinémia lehetősége, vagyis az az állapot, amikor a vérben a vércukorszint fenntartásához szükséges inzulinszint meghaladja a normális mértéket. A hiperinzulinémia ugyanis az ösztrogén hormonok mennyiségét növelheti azáltal, hogy csökkenti a nemi hormonokat kötő globulin (SHBG) koncentrációját, és megemeli az inzulinszerű növekedési faktort (IGF-1). Ez azáltal hat az endometriózisra, hogy mind az ösztrogének, mind az IGF-1 megemelkedése hat az endometrikus sejtek szaporodására, ahogyan ezt Garavaglia és csapata kifejti egyik vonatkozó tanulmányában.

Mindezek mellett a rendszeres fizikai mozgás úgy tűnik, hogy jó hatással van az immunrendszeri folyamatokra is. A gyulladásos folyamatokkal és oxidatív stresszel járó betegségek kapcsán – mint amilyen az endometriózis is – ugyanis azt figyelték meg, hogy a fizikai mozgás növeli az immunválaszban a sejtek közötti kommunikáció során szerepet játszó gyulladást csökkentő citokinek számát.

A rendszeres úszás is jótékony hatású lehet az endometriózis kockázatának csökkentése kapcsán.

Mi az, amit érdemes kerülni endometriózis esetén?

Érdemes tartózkodni a menstruáció alatti intenzív, kimerítő mozgástól, ugyanis Han és kutatócsoportja szerint az intenzív mozgásnak a menstruáció alatt kockázati faktor lehet endometriózis kapcsán.

Ugyanígy érdemes tartózkodni általában a nagyon intenzív sportolástól, pl. maraton futástól, mert az jelentősen megemeli a vérben a prosztaglandin koncentrációt, ami tanulmányok szerint szintén befolyásolhatja az endometriózis kockázatát. Ezen kívül a nagyon intenzív, kimerítő sportolás hatással lehet a menstruációs ciklusra, akár az ovuláció elmaradását is eredményezheti.

A rendszeres mozgás hatása az endometriózis tüneteire gyógyszeres kezelés mellett

A fizikai mozgásnak az endometriózisra nézve kockázatcsökkentő hatásán kívül a tünetekre való hatást idáig csak jóval kisebb mértékben vizsgálták, mint a rendszeres testmozgás kockázatcsökkentő hatását.

Az eddig végzett kutatások elsősorban a fizikai mozgás hatását vizsgálta gyógyszeres kezelés mellett.

Az egyik kutatás szerint például a rendszeres fizikai mozgás – heti négy alkalommal 40 perces testmozgás mellett – jelentősen csökkentette a tesztoszteron szintet és ezáltal az endometriózis kezelésére alkalmazott danazol nevű gyógyszer okozta androgén jellegű mellékhatásokat (Carpenter et al., 1995).

Egy másik kutatás pedig azt találta, hogy a GnRH analóg kezelés mellett a testmozgásnak védőhatása van, ugyanis alacsonyabb csontsűrűség-vesztést mértek a kezelés mellett testmozgást is végző csoportban (Bergström et al, 2005).

Több kutatás foglalkozott a jógának az endometriózis tüneteire gyakorolt hatásával.

A rendszeres jóga hatása az endometriózis tüneteire

Figyelemre méltó kutatási eredmények születtek még a jóga vonatkozásában, ami az érintettek körében is gyakran felmerül, mint választott mozgásforma.

Egy brazil kutatócsoport vizsgálta a jóga hatását az endometriózisos tünetekre nézve. Az egyik erre vonatkozó tanulmányban a résztvevők nyolc héten át, heti két alkalommal 90 perces Hatha jóga órákon vettek részt. A Hatha jógaórák során a fizikai mozgást jelentő ászanákon kívül beszélgetés, relaxáció, meditáció, mantrázás és légzőgyakorlatok is voltak. A jógát gyakorló csoportban jelentősen csökkent a napi fájdalom mértéke a jógát nem gyakorlókhoz képest, valamint a jógát gyakorlók életminőség javulásáról is beszámoltak a következő területeken: fájdalom, kontroll és tehetetlenség, érzelmi jóllét, énkép és társas támogatás (Gonçalves et al, 2017).

A fájdalomcsökkentő hatás a kutatók szerint valószínűleg annak tudható be, hogy a jóga során használt relaxációs technikák a stressz okozta negatív hatásokat tudják ellensúlyozni azáltal, hogy helyreállítják az egyensúlyt egyrészt a stressz kezeléséért felelős vegetatív idegrendszerben, másrészt az anyagcseréért, immunrendszerért, pajzsmirigyműködésért és a reproduktív rendszerért felelős hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengelyen. Ezen kívül a kutatók szerint a jóga során használt egyes ászanáknak is lehet fájdalomcsillapító hatása.

A kutatás is kiemeli, hogy a jóga előnye, hogy az egyszerű fizikai mozgáson túl a test és az elme egységének megélését teszi lehetővé, és a használt meditációs, relaxációs, légző technikákkal és ászanákkal segíti a stresszcsökkentést, támogatja a jóllétet és tudatosság kialakítását. 

A jóga segíti a test és az elme egységének megélését és a stresszcsökkentést is.

Egy ezt megelőző vizsgálatában is hasonló eredményekről számoltak be a brazil kutatók, amelyet endometriózishoz köthető fájdalommal élő nők részvételével készítettek (Gonçalves et al, 2016). A résztvevők számára a jóga segített a kismedencei fájdalom menedzselésében, és ennek kapcsán a kismedencei fájdalom magasabb kontrolljáról, a test és lélek gyakorlás közbeni egységérzéséről számoltak be, amelyek segítették a fájdalom menedzselését. A fájdalomcsillapításban a pranayama légzéstechnika elsajátítását emelték ki, további előnyként a nagyobb önismeret, autonómia és öngondoskodás, valamint a csökkent fájdalomélmény és a pszichiátriai gyógyszerek alacsonyabb szintű használata került kiemelésre az interjúk során.

Milyen mozgást végezzünk endometriózis esetén?

A rendszeres mozgásnak mindenképpen egészségjavító hatása lehet, azonban a mozgás megválasztásánál számít az, hogy milyen panaszaink vannak, milyen stádiumú és kiterjedésű az endometriózisunk, műtét előtt vagy után vagyunk-e, illetve a tüneteink engedik-e bizonyos sportoknak vagy egyáltalán testmozgásnak a végzését. Éppen ezért érdemes mindig konzultálni az orvosunkkal abban a tekintetben, hogy mi az, amire figyelemmel kell lenni az állapotunknál.

Ezen kívül számít az ezzel kapcsolatos előéletünk, vagyis végeztünk-e ezt megelőzően sporttevékenységet, vagy csak most kezdünk neki. A rendszeres mozgást sosem késő elkezdeni, ugyanis egészségvédő hatása az életkorunktól függetlenül is érvényesül.

Ha csak most kezdjük el beépíteni a mozgást az életünkbe, akkor a fokozatosság kulcsfontosságú lehet abban, hogy a változtatás tartós legyen, ki tudjunk mellette tartani és rendszeresen tudjuk végezni. Ennél a szempontnál az sem elhanyagolható körülmény, hogy olyasmit kezdjünk el, ami örömet okoz, és jóérzéssel tölt el, vagyis amit élvezünk.

A rendszeres mozgás által új közösségeket találhatunk, új ismerősöket és barátokat szerezhetünk. A közösség és a kapcsolatok pedig segíthetnek abban, hogy kitartsunk elhatározásunk mellett, hiszen motivációt nyerhetünk mások jelenlététől és attól a ténytől, hogy ezt a tevékenységet nem egyedül, hanem másokkal együtt végezzük. Így a fizikai testmozgás hatása mellett a társas támogatás adta előnyökből is profitálhatunk, amely előnyök a testi és lelki egészségben egyaránt bizonyítottan kimutathatóak.

A rendszeres mozgás által új kapcsolatokat alakíthatunk ki, új közösségeket találhatunk, és ezek segíthetnek, hogy kitartsunk a rendszeres mozgás végzésére vonatkozó elhatározásunk mellett.

Endometriózis kapcsán általánosságban véve azt lehet mondani, hogy a hetente legalább 3-4 alkalommal, alkalmanként 30-60 percben végzett nagyobb intenzitású mozgás egészségjavító lehet, így például futás, biciklizés, intenzív séta, kirándulás, tenisz, úszás. Ezen kívül segíthetnek a kevésbé intenzívebb, azonban testi-lelki-szellemi szintet is átölelő mozgásrendszerek, mint például a jóga is.   

Szerzők: Márki Gabriella egészségpszichológus és Kurczewski-Tamás Zita táplálkozási és életmód coach

Felhasznált irodalom

Bergström, I., Freyschuss, B., Jacobsson, H., & Landgren, B.-M. (2005). The effect of physical training on bone mineral density in women with endometriosis treated with GnRH analogs: a pilot study. Acta Obstetricia Et Gynecologica Scandinavica 84(4), 380–383.

Carpenter, S. E., Tjaden, B., Rock, J. A., & Kimball, A. (1995). The effect of regular exercise on women receiving danazol for treatment of endometriosis. International Journal of Gynecology & Obstetrics. 49(3), 299–304.

Cramer, D.W., Wilson, E., Stillman, R.J., Berger, M.J., Belisle, S., Schiff, I., Albrecht, B., Gibson, M., Stadel, B.V., Schoenbaum, S.C. (1986) The relation of endometriosis to menstrual characteristics, smoking, and exercise. JAMA. 255(14):1904-8.

Dhillon, P.K. és Holt, V.L. (2003) Recreational Physical Activity and Endometrioma Risk. Am J Epidemiol. 158(2): 156–164

Garavaglia, E. Ricci, E., Chiaffarino, F., Cipriani, S., Cioffi, R., Vigano, P., Frigerio, A., Candiani, M., Parazzini, F. (2014) Leisure and occupational physical activity at different ages and risk of endometriosis. European Journal of Obstetrics & Gynecology and Reproductive Biology. 183: 104–108

Gonçalves, A. V., Makuch, M. Y., Setubal, M. S., Barros, N. F., & Bahamondes, L. (2016) A Qualitative Study on the Practice of Yoga for Women with Pain-Associated Endometriosis. The Journal of Alternative and Complementary Medicine. 22(12), 977–982.

Gonçalves, A. V., Barros, N. F., & Bahamondes, L. (2017) The Practice of Hatha Yoga for the Treatment of Pain Associated with Endometriosis. The Journal of Alternative and Complementary Medicine. 23(1), 45–52.

Han M1, Pan L, Wu B, Bian X. (1994) A case-control epidemiologic study of endometriosis. Chin Med Sci J. 9(2):114-8.

Parazzini, F., Esposito, G., Tozzi, L., Noli, S., & Bianchi, S. (2017). Epidemiology of endometriosis and its comorbidities. European Journal of Obstetrics & Gynecology and Reproductive Biology. 209, 3–7. Signorello, L.B., Harlow, B.L., Cramer, D.W., Spiegelman, D., Hill, J.A. (1997) Epidemiologic determinants of endometriosis: a hospital-based case-control study. Ann Epidemiol. 7(4):267-741

Share