Egy év gyönyörűsége és nehézsége

Egy év gyönyörűsége és nehézsége

Egy év telt el, amióta a kisfiam megszületett. Pénteken ünnepeltük a szülinapját, és ez egyszerre töltött el mindenféle érzéssel. Elsősorban örömmel, könnyekkel, ahogy visszagondoltam a születésére, és az azóta eltelt időre. Másrészt hálával, amiért megélhetem vele az anyaságot, tanúja lehetek a kis csöppség növekedésének, ügyesedésének, értelme kinyílásának, kommunikációja fejlődésének, érezhetem a szeretetét, azt, hogy mennyire elemi szükséglete az, hogy gondoskodjak róla, hogy szeressem, hogy odafigyeljek rá. Eszméletlen kis csoda ő.

És mindezzel együtt éreztem a fáradtságot, az egyben át nem aludt éjszakákat, a 10 kilós gyönyörűség cipelésétől a testem sajogását, a türelem tanulásával kapcsolatos kihívásokat, az énidő nem létezését, annak tanulását, hogy most van egy fontosabb lény, mint én magam: Ő. És még sorolhatnám a sok-sok kihívást, amivel ez a gyönyörű, és egyben nehéz időszak jár, amikor minden percben szüksége van rám. Vagy azért, mert szeretne tőlem valamit, vagy azért, mert a én feladatom, hogy segítsem biztonságos körülmények között és épségben felfedezni a világot. Egyúttal rendkívül hálás vagyok a szüleimnek, mert most látom, hogy mennyi energiát tettek abba, hogy én is felnőjjek.

És egyben lelkemmel átölelem valamennyi Anyukát! Csodálatos hogy mi mindenre képesek vagyunk, mi nők! És micsoda önismereti út ez is! Mindezzel együtt ölelést küldök mindazoknak is, akik évek óta – hol türelmesen, hol türelmetlenül – várnak a gyermekük megérkezésére, vagy elvesztették a magzatukat. Én is jártam ott, nem felejtettem el.

Rendkívül hálás vagyok a férjemnek is, aki munkáján kívüli minden szabadidejét Leonnal tölti, reggel 5-kor kel, hogy segítsen reggelit készíteni, mosogat, tereget, főz, bevásárol, takarít és a kakis peluson, a szoptatáson kívül MINDENT csinál, segít, és eszméletlenül jó Apa (vagy Tata, ahogy kisfiam hívja lengyelül apukáját). Azon túl, hogy a társam, szerelmem, nagyon jó barátom is, akivel humorral, türelemmel, megértéssel és önvizsgálattal a nehezebb periódusokon is túljutunk. Mert vannak kihívások a párkapcsolatban gyerek nélkül is, de gyerekkel meg pláne.

Hálás vagyok annak, hogy szoptathatom a gyermekemet még mindig, így egy év elteltével is. Szakmámból adódóan tudom, hogy mennyire fontos, és el sem tudnám képzelni másképp. Rendkívül fontos az egészségének, a bélflórájának, és segíti az immunrendszere erősödését, ellenállását. E mellett a szilárd táplálékra való áttérésében a saját ütemét követheti, szabadon kísérletezhet, és annyit ehet, szopizhat, amennyi neki jól esik.

Bár mindemellett most az Endosegítő bloggal keveset tudok foglalkozni, konzultációkat nem tudok tartani, folyamatosan azon dolgozom, hogy amikor újból tudok majd dolgozni, még több tudással segítsem az olvasóimat és a hozzám fordulókat. Nappali alvásai alatt ugyanis taulok. Egy 3 és fél éves táplálkozási terapeuta (nutritional therapist) képzés harmadik évét kezdtem most ősszel, és rendkívül sok új, jó dolgot tanulok, ami alapján már most sok új tervem van!

Az élet sok csodát és kihívást tartogat. Van egy pont, amikor minden nehézség, így akár az endometriózis is értelmet nyer. Értelmet nyer az az út, ami idáig hozott minden nehézségével és csodájával. Ezt azért írom, hogy Te se add fel! Megéri minden változtatás, erőfeszítés, amivel igyekszel segíteni magad abban, hogy egészséges legyél, visszaszerezzed a női egészséged, segítsd a gyermekáldást, tegyél a fájdalmak megszüntetéséért!

Ölellek szeretettel, kedves Olvasóm! Köszönöm, hogy ezt megoszthattam Veled! Sok erőt, kitartást kívánok az utadhoz és sok-sok csoda megérkezését!

Zita

Kurczewski-Tamás Zita, Endosegítő blog írója, táplálkozási és életmód coach

Share