Xenoösztrogének – amit kerülni érdemes endometriózis esetén (is)!

Vannak olyan dolgok, amiket nem feltételeztem… Például azt sosem gondoltam volna, hogy a drágán megvett „jó minőségű” kozmetikumok – hajlakkok, samponok, testápolók, szappanok, tusfürdők, intim mosakodók, körömlakkok – kőolajszármazékokat tartalmazhatnak, amelyek beavatkoznak a hormonháztartásomba.

Vagy azt, hogy a tisztítószerek klórszármazékokat és egyéb olyan vegyszereket tartalmazhatnak, amelyek szintén beavatkoznak a hormonális folyamatokba.

És hogy például a műanyagokból szintén kioldódhatnak olyan vegyületek, amelyek bekerülve az emberi szervezetbe képesek ösztrogénként viselkedni.

És a lista még hosszú: rovarirtók, cipőápolók, csapvíz, állati eredetű termékek, növényvédő szerek, gyomirtó szerek, rovarmérgek, ételszínezékek, festékek, szintetikus hormonkészítmények – ezek mind-mind lehetnek olyan anyagok vagy tartalmazhatnak olyan anyagokat, amelyek bekerülve a szervezetünkbe, apránként hozzájárulhatnak a hormonháztartásunk egyensúlyának felborulásához.

Mik azok a xenoösztrogének?

A xenoösztrogének olyan kémiai vegyületeket jelölnek, amelyek a vegyipar állít elő, és azok az emberi szervezetbe kerülve a szervezet által termelt női nemi hormonhoz, az ösztrogénhez hasonlóan viselkednek, és ennek folytán befolyásolják a hormonális rendszer természetes működését.

Ezek a vegyületek nagyrészt a II. világháborút követő ipari fejlődés termékei vagy “mellékhatásai”. Sajnos több ilyen anyagról később kiderült, hogy környezetszennyező, rákkeltő vagy éppenséggel a hormonrendszert befolyásolja.

A káros vegyi anyagok sajnos ma már mindenhol körülvesznek minket. Jelen vannak a talajban, a vízben, a levegőben, bekerültek a táplálékláncba, és egyes vegyi anyagok nagyon lassan bomlanak le (így például a hormonkárosító hatással is bíró POP anyagok), ugyanis azok felezési ideje több évtized is lehet, a teljes lebomlásukhoz pedig egyes esetekben évszázadok kellene

Az emberi szervezet nem képes a xenoösztrogéneket lebontani, ezért az emberi szervezetbe kerülve hosszú ideig jelen vannak, és ott tárolódnak (bioakkumulálódnak) akár évekig vagy évtizedekig. A vegyületek többsége zsírban oldódik, ezért az állati vagy emberi szervezetbe kerülve a nagy zsírtartalmú szövetekbe raktározódnak.

Egyes xenoösztrogének

Jöjjön tehát néhány ismertebb, jelentősebb xenoösztrogén:

A DDT (diklór-difenil-triklóretán) egy rovarirtó szer, amelyet malária és más, rovarok terjesztette betegségek ellen használtak. Először a II. világháború alatt kezdték el a szövetségesek alkalmazni járvány-megelőző céllal, majd a II. világháború követően alkalmazták tömegesen a mezőgazdaságban (így Magyarországon is) rovarirtásra. Érdekesség, hogy a DDT rovarirtó tulajdonságának felfedezéséért a felfedező, Paul Hermann Müller, még Nobel díjat is kapott. Sajnos évtizedeknek kellett eltelnie, mire rájöttek, hogy a vegyület az emberi szervezetre rendkívül káros hatással bír, és többek között befolyásolja a hormonrendszert is.

Magyarországon az 1960-as végén, egyéb fejlődő országokban az 1970-80-es években tiltották be. Ennek ellenére a DDT folyamatosan jelen van környezetünkben, ugyanis több, mint 20-30 évnyi intenzív használatának köszönhetően mind a talajban, mind a vizekben megtalálható, és ezáltal bekerült a táplálékláncba. A fejlődő országokban még ma is használják ezt az anyagot, ezért olyan élelmiszerekkel is bejuthat a szervezetünkbe, melyek ezekből az országokból származnak (például kávé, kakaó).

A dioxin egy olyan vegyületcsoport, amely egyes gyártási és égési folyamatok melléktermékeként jön létre. Többek között gyomirtó szer gyártása vagy papírgyártás, textilfehérítés, festékek, ragasztók égetése, házi szemétégetés során is képződik. Ezen kívül természetes módon is a környezetbe kerülhet például erdőtüzek, vulkánkitörések során.

A dioxin 90%-ban az élelmiszerekből, és ezek közül is elsősorban a nagy zsírtartalmú állati eredetű élelmiszerekből tud az emberi szervezetbe jutni, hiszen a dioxin a zsírban raktározódik. Különösen a halakban nagy a dioxin koncentrációja, de állati zsírok, húsok, tejtermékek, tojás fogyasztása révén is bekerülhet az emberi szervezetbe.

Mivel dioxin keletkezik az egyes fehérítési eljárások során is, ezért a fehérítési eljárásokkal készült termékek is dioxinnal szennyezettek. Ilyenek például a tamponok, intim betétek, WC papírok, pelenkák, szalvéták. Ez esetben a dioxin a bőrrel vagy nemi szervekkel érintkezve jutnak be a szervezetbe.

A parabéneket (parabens) az 1920-as években kezdték el alkalmazni kozmetikai szerek tartósítószereként. Benne lehet testápolóban, kézkrémben, tusfürdőben, samponban, intim szappanban, fogkrémben, különböző sminkekben, hajfixálóban, arclemosóban, hajfestékben, körömlakkban. Ezen kívül gyógyszerek, élelmiszerek, cipőápoló krémek, ragasztók, zsírok, olajok tartósítására is használják.

Az összetevők között általában valamilyen előtaggal szerepel, például metilparabén (methyilparaben), etilparapén (ethylparaben), izobutilparabén (isobutylparaben), butilparabén (butylparaben).

A triklozán (triclosan) szájvízekben, dezodorban, szappanban, egyéb kozmetikai termékekben, tisztítószerekben is megtalálható fertőtlenítő adalékként, mivel antibakteriális, gombaölő hatású. De jelen van ruházati termékeken, cipőkben, bútorokban, festékekben, konyhai eszközökben (kés, vágódeszka), ragasztókban, műanyagokban, gumiban, szőnyegben, latex anyagokban ugyanúgy fertőtlenítési célból.

A ftalátokat (phtalates) elsősorban PVC lágyítására használják annak érdekében, hogy rugalmasak legyenek az ebből készült termékek. Megtalálható PVC-ből készült termékekben, gyerekjátékokban, lambériában, műszaki cikkekben, tapétákban, kenőanyagokban, zuhanyfüggönyökben, rovarirtószerekben, műanyag csomagolásokban, de egyes fajtáit használják kozmetikai termékekben, körömlakkokban, hajlakkokban, samponokban, hajlakkokban.

A biszfenol A-t (bisphenol A, BPA) polikarbonát műanyagok előállításához használják fel. Megtalálható étel-, italhordó eszközökben (cumisüvegek, palackok, műanyag tányérok, fém konzervdobozok, befőttes üvegek teteje), szemüveglencsében, elektromos eszközökben, sportfelszerelésekben, médiahordozókban (CD, DVD), egyes fogtömésekben. A BPA elsősorban (90%-ban) a táplálkozás során juthat be a szervezetünkbe, például ételkészítés, melegítés, savas, lúgos folyamatok hatására vagy hosszan tartó tárolás eredményeképpen.

A BPA jelenlétét nem kötelező jelölni a műanyagokon (általában az átlátszó színűek a gyanúsak), de egyes gyártók feltüntetik azt, ha a termék BPA mentes (BPA free). Másrészt érdemes ellenőrizni a műanyag alján esetleg szereplő háromszögben levő számot. A nemzetközi sztenderdek szerint a 3-as és a 7-es jelölésű műanyagok tartalmazhatnak BPA-t.

Az összes xenoösztrogént lehetetlen felsorolni, és nem is az a cél, hogy szabadidőnkben vegyszerspecialistának képezzük ki magunkat. Azt azonban mindenképpen érdemes felülvizsgálni, hogy milyen, a vegyipar által előállított szereket használunk, mit és hogyan eszünk és milyen tárgyakkal vesszük magunkat körül.

Valamennyi, a hormonháztartásunkra hatással levő vegyipari anyagot egyszerűen lehetetlen elkerülni, hiszen behálózza életünket. Amit viszont tehetünk az, hogy minimalizáljuk a minket körülvevő xenoösztrogének hatását.

Lépések a xenoösztrogének minimalizálása felé

Itt van néhány tipp, hogyan is lehet elindulni el a xenoösztrogének hatásának csökkentése felé.

Kozmetikumok, egészségügyi termékek

A boltokban kapható kozmetikumok nagy része tele van vegyi anyagokkal, többek között xenoösztrogénekkel is.

Válasszunk természetes alternatívákat! Például:

• a boltban (bioboltban is!) vásárolt kozmetikumok összetevőit érdemes vásárláskor végignézni,
• válasszunk természetes alapanyagú kozmetikumokat,
• készíthetünk otthon is kozmetikumokat (például szappant, arcpakolást, testápolót, dezodort): erre számos recept taláható az interneten. Sokkal olcsóbb, és megbízhatóbb megoldás.
• próbáljuk minimálisra szorítani azon kozmetikumok használatát, amelyre nincs elérhető természetes alternatíva.

Persze itt sem az a cél, hogy kémikussá képezzük magunkat, és hosszú latin nyelven írt listákkal a kezünkbe hosszú percekig tanulmányozzunk minden egyes címkét vagy hogy rosszul érezzük magunkat, ha netalán egy nyilvános WC-ben az ott kitett szappant kell, hogy használjuk.

Ebben is fontos a középút. De ugyanolyan fontos a tudatosság mindabban, amivel körbevesszük magunkat, és amit a bőrünkön keresztül a szervezetünkbe juttatunk, különösen, ha éppen az endometriózist igyekezzük természetes módon kezelni.

A higiéniai termékek kapcsán pedig fontos megemlíteni, hogy mivel a tisztasági betétek, intimbetétek, tamponok többsége dioxint tartalmaz, ezért javasolt organikus, pamutból készült termékeket használni (amiben a szennyezettség nem zárható ki teljese, de csökkent mértékű).

Tisztítószerek

A tisztítószerekben, mosószerek is vannak természetes alternatívák. A vegyszerek helyett érdemes visszatérni azokhoz a tisztítószerekhez, amelyeket nagymamáink is használtak.

Az ecet és a citromsav nagyon jó vízkőoldó és fertőtlenítő hatással bír, ezeket szinte univerzálisan is fel lehet használni a takarításban. A meleg ecetes víz például kiváló felmosáshoz vagy egyes (például konyhai) felületek takarításához, a citromsav WC-takarításhoz. A mosószóda és a szódabikarbona kiváló súrolószernek.

Mosáshoz lehet használni mosószódát, mosószappant, mosódiót, öblítő helyett pedig megteszi az ecet (néhány csepp illóolajjal).

Ez csak néhány példa, de számos jó recept található az interneten és ebben a posztban is: érdemes kísérletezni! Sokkal olcsóbb, környezetbarátabb megoldás, és a hormonális rendszert sem károsítja.

Élelmiszerek

Számos xenoösztrogént a táplálkozás során juttatjuk be a szervezetünkbe, ezért érdemes különösen:

• figyelni a konyhában használt eszközökre, kerülni a műanyagokat, helyette például üvegből, kerámiából, fából készült eszközöket választani,
• figyelni az étel- és italhordó eszközökre: itt is érdemes a műanyagot kerülni (ideértve az ásványvizes palackokat is), és inkább üveg alapanyagú termékkel helyettesíteni,
• kerülni a PVC alapanyagú terméket,
• ellenőrizni a műanyag dobozok alján levő jelzéseket (ha a háromszögben 2, 4 vagy 5 jelzés van, akkor az nem tartalmaz nagy valószínűséggel BPA-t, ftalátokat)
• kerülni az étel műanyag dobozban való melegítését,
• kerülni a konzervdobozokat, és – ahol lehet – az előre csomagolt élelmiszerek vásárlását,
• csapvíz helyett tisztított vizet inni,
• organikus eredetű élelmiszereket venni, ha lehetséges,
• megmosni a zöldségeket, gyümölcsöket felhasználás előtt,
• csökkenteni az állati eredetű nagy zsírtartalmú termékek fogyasztását vagy organikus eredetű alternatívákat keresni (például bio hús vagy hal),
• odafigyelni a testsúlyra (mivel a xenoösztrogének a zsírszövetekben raktározódnak). 

Források:

Dr. Vigh Éva: Környezeti ösztrögének vizsgálata klinikai állapotokban, Doktori (Ph. D. értekezés), Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Gyógyszertudományok Doktori Iskola, 2012

Wolfner András: Újabb fordulat a DDT történetében, Természet Világa, 1996 http://www.kfki.hu/~cheminfo/hun/eloado/tan/ddt.html

Dr. Csiszár Miklós – Nora Igloy Syversen: Női Igazságok – Hormonegyensúly és egészség, Naturwell, 2014

Henrietta Norton: Take Control of Your Endometriosis, Kyle Books, 2012

www.kockazatos.hu

http://en.wikipedia.org/wiki/DDT

Fotó: chemistry by Milosz1, CC