Vera: Az én endometriózis történetem

Vera: Az én endometriózis történetem

Az én történetem körülbelül három évvel ezelőtt kezdődött. Fél év ismeretség után összeházasodtunk a férjemmel, és mindkettőnk számára egyértelmű volt, hogy jöhetnek a babák is. Azzal azonban nem számoltunk, hogy ez nem jön össze egy-kettőre. Nem is húztuk az időt, és fél év után elindultunk kivizsgáltatni magunkat. A férjemnél meg is találták a problémát, így azt javasolta az orvos, hogy keressünk fel egy meddőségi központot.

Három sikertelen lombik után azonban kiderült, hogy nálam is probléma van, ami nagy valószínűséggel endometriózis.

Addig nem is hallottam erről a betegségről, így az egész család elkezdte böngészni a témában az internetet: az ismereteink bővülése pedig egyenes arányban nőtt az ijedtségi szintünkkel. Természetesen az endometriózis jelei egyértelműek voltak nálam is, mivel erős menstruációs görcsöktől szenvedtem 12 éves korom óta. Így utólag belegondolva, 21 évet szenvedtem….

A nagy olvasgatás közben rátaláltunk az „Együtt Könnyebb” Női Egészségért Alapítványra, akik minden hónap első hétfőjén ingyenes előadást szerveznek a témában a Semmelweiss Egyetem I. számú Női Klinikáján. A férjemmel elballagtunk egy ilyen alkalomra, és attól függetlenül, hogy tudtuk, sok-sok kínlódás áll még előttünk, mégis megnyugodtunk, hogy van kiút, és a gyerekvállalás sem lehetetlen endometriózissal.

Fél év alatt kivizsgáltattam magam, majd tavaly nyáron sikeresen meg is műtöttek. IV. stádiumú endometriózist találtak, és szinte mindenhol volt a kismedencében letapadás, még a rekeszizmomon is.

A kórházból az orvosom úgy engedett haza, hogy most már minden esélyünk megvan arra, hogy babánk legyen. Kaptam még három GNRH injekciót, és közben fél évig nem dolgoztam.

Ezt az időt csak magamra fordítottam: tartottam a diétát (gluténmentes, kevés hús, sok zöldség), léböjt kúrát végeztem, és mindeközben rengeteget foglalkoztam a pszichémmel is, így jártam pszichológushoz, meditáltam. És miután levontam a következtetéseket, hogy nagyon rosszul foglalkoztam magammal, ami tökéletes táptalaja volt az endonak, szinte új életet kezdtem. Sokkal inkább az ösztöneimre kezdtem el hallgatni, korábban ugyanis százszor is átrágtam magam egy kérdésen, és sokszor mégis rossz döntéseket hoztam. Leépítettem azokat a kapcsolataimat is, amelyek csak szívták az energiáimat.

A munkahelyemet nem hagytam ott, pedig nem mondható, hogy egy kiegyensúlyozott hely lenne, de nem tehettem meg, mert szinte mindenben támogatást kaptam, hogy felgyógyuljak, és újra beálljak dolgozni. Így is tettem.

Közben újra elkezdtük a lombikot, és láss csodát, egy évre a műtét után állapotos lettem.

Most, hogy írom nektek a történetemet, húsz hetesek vagyunk a gyönyörűszép kisfiúnkkal, aki egyre többet mocorog a pocakomban.

Szóval miután megtudtam, hogy endometriózisom van, én csak kaptam az élettől.

A családom hihetetlenül mellem állt, a férjem mindenben támogatott, rengeteg erőt adott nekem, hogy a kitartásom fogyhatatlan legyen. Itt is köszönöm nekik!

Bízom benne, hogy a történetünkkel nektek is adtunk egy jó nagy adag pozitivitást a kitartásotokhoz!

Közben beálltam önkényeskedni az Alapítványhoz, és amennyiben lenne bármi kérdésetek, hogy én részleteiben mit és hogyan csináltam, bátran írjatok a varadiv82@gmail.com e-mail címre.

Share