Szommer Gabriella: Az érintés, meditáció, relaxáció és mozgás szerepe az öngyógyító folyamatokban

Szommer Gabriella: Az érintés, meditáció, relaxáció és mozgás szerepe az öngyógyító folyamatokban

/Szommer Gabriella, a 2016. február 17-i Endosegítő klubest meghívott előadója felkérésemre összefoglalta a cikk címével azonos témában megtartott klubesten elhangzott előadásának fontosabb részeit, és azokhoz még további gondolatokat is fűzött. Fogadjátok sok szeretettel Gaby írását a blogon! – Tamás Zita, Endosegítő blog írója, szerkesztője/

Egészség, betegség és az öngyógyító folyamataink

Mikor beszélünk öngyógyító folyamatokról, öngyógyításról? Amikor a szervezetünk azon ereje felébred, amelyet test-intelligenciának is hívunk, hiszen pontosan tudja, hogy mit-hogyan kell „helyrerakni” a szervezetünkben.

Igen, testünk olyan gyönyörűen van „összerakva”, hogy folyamatosan ellenőriz, rendezi és felügyeli a benne zajló folyamatokat. De akkor miért leszünk betegek?

A betegség azon „képességünk”, amikor ezeket a folyamatokat valamiért el kezdjük blokkolni. Ezek olyan mintázatok, amelyeket valamilyen külső-belső hatás alapján írtunk át magunkban, elsősorban az agyhártyáinkon. Valójában ezek nagy része a tudatalatti folyamataink eredménye, de vannak a születésünk pillanatától megjelenő blokkok, amelyek a későbbi életünk befolyásolására alakulnak ki.

Be kell ismernünk magunknak, hogy minden betegség egy olyan tapasztaláshoz juttat minket, amely által sokszor nem bezárul, hanem kinyílik a világunk, és sokkal több dologra ébredünk rá, így megláthatjuk az ÉLET valódi részét is.

De vajon betegség-e az, amit betegségnek hívunk? Vagy valaki annak hívja, de nem minden esetben lehet azt mondani rá? Milyen egyezmények alapján jelentünk ki egy változást az állapotunkban betegségnek? Vagy milyen megkülönböztetett egyezmény mondja ki valakiről azt, hogy beteg (lsd. autista, mozgássérült). Tényleg betegség a betegségnek mondott dolog vagy egy állapotváltozás, esetleg egy mély tudatalatti tartalmakat rejtő tapasztalás?

Igen… egy betegség leggyakrabban arra hívja fel a figyelmünket, hogy valami változásra van szükségünk.

Valami beragadt, megállt a rendszerben, és szeretne tőle megszabadulni, ezért valamilyen formában ki kell fejeződnie. Annak érdekében, hogy tartósan feloldhassuk ezt a dolgot, meg kell értenünk a betegség nyelvezetét és tartalmát valamilyen módon. Ezek közül ebben az írásban az érintést, a meditációt, relaxációt és a mozgást emelném ki mint az öngyógyítási lehetséges útját.

1077750_10200980769633957_549399584_o

Szommer Gabriella meditáció közben

Alapvetően meg kell különböztetnünk két dolgot, amit sokan összekevernek: a meditációt és a relaxációt. A meditáció célja nem más, mint valódi önmagunk megismerése (ahol a belső Csend megszólal), a relaxáció célja pedig az ellazulás.

A relaxáció mint öngyógyítási út

A relaxáció segít nekünk abban, hogy csökkentsük a mindennapi stressz és élet nyomását a testünkben. Amikor relaxálunk, akkor először a bőrünk lazul el, aztán – ahogy egyre mélyebbre megyünk – az izmok, inak, szövetek. Majd ha ráfigyelünk a belső szerveinkre, akkor azokat is ellazíthatjuk.

Tudományos tapasztalatok, írások is bizonyítják azt, hogy amikor a testünk ellazul, elkezdenek a benne levő blokkok oldódni, és elindulnak a gyógyulási folyamataink.

Miért is? Mivel már a kvantum fizikában is elmondják, hogy a sejtjeink rendelkeznek saját memóriával, ezért bármi olyan trauma, ami érte a testet megmarad benne, mint információ. Ez a traumás információ mély kötőszöveti feszülésként jelenik meg először a testben, így blokkot létrehozva és akadályoztatva a testünkben levő folyamatokat. Amikor tudatosan ellazulunk, akkor olyan, mintha megbeszélnénk ezekkel a részekkel azt, hogy „na figyi, most itt az idő egy kis oldódásra”. Bár nem tudjuk a feszülése valódi okát mégis, ahogy odairányítjuk a figyelmünket a feszült területre, ezzel beismerve, hogy valami ott megváltozott állapotban van, megengedjük magunknak az ellazulást, és ezzel elkezdődik egy oldódási folyamat.

És igen, minél többször lazítjuk el a testünket, annál jobban vezetjük vissza a testet a valódi állapotába, ami az ellazultság állapota. És ezzel megengedjük neki azt, hogy ismét rendezze magát.

A meditáció mint öngyógyítási út

A meditációban, mint írtam feljebb, nem a betegséget akarjuk megszüntetni, nem a testet akarjuk pihentetni, hanem egy olyan állapotot keresünk, ami a hétköznapi, elme-gondolati világból egy másik világba vezet, amit belső Csendnek is hívunk.

A valódi természetünk ez a Csend állapota, amely egyrészt egy üres állapothoz hasonlítható, másrészt pedig mégsem üres. Inkább egy letisztult állapotnak hívnám, amelyben nincs megkülönböztetés és címkézés, nincs múlt és jövő, nincsenek érzelmek, hanem „csak” egy „Jelenlét Állapot” van.

_IGP5707

Szommer Gabriella meditáció közben

Ebben az állapotban minden dolognak, történésnek megértjük a maga helyét és létjogosultságát. Nem nihil, tunya, hanem egy középpontból megjelenő aktivitás. A meditáció fázisaiban elkezdjük letisztítani mindazon burkainkat, amelyek rárakódtak a valódi személyiségre, természetünkre. Ilyenek pl. a szokásaink, mintázataink. Amikor felismerjük azon dolgainkat, amelyeket mások kedvéért csinálunk, miközben már nincs is kedvünk megtenni, akkor válunk benne tudatossá. És ekkor tudunk rajta változtatni, ha akarunk. Minden ilyen burok tudatosítása egyre közelebb visz Önmagunkhoz. Akkor már azok a belső blokkok is, amelyek azért alakulnak ki, mert már nem akarjuk valóban azt a dolgot, fel tudnak oldódni, hiszen a valódiságunkban kezdünk élni. Megértjük, hogy a valódi szabadság az Öntudatra ébredésünkben rejtőzik, és fel merjük vállalni a döntéseinket, véleményeiket úgy, hogy közben a másikat is megértjük. Ilyenkor a testünk is az ellenállás mentesség állapotába kerül, és ezzel oldódik minden nem megértett részünk.

Ki kell hangsúlyoznom, hogy a gyógyulás nem minden esetben a fizikai test gyógyulását jelenti, hanem egy adott állapotnak az elfogadását.

Vannak olyan állapotok, amelyek visszafordíthatatlanok, ilyenkor az a gyógyulás, hogy a jelenben elfogadjuk a megváltozottat, és nem küzdünk olyanért, amit már nem érhetünk el. Ezt érhetjük el a meditációval, hiszen önmagunk valódi megértése olyan nagymértékű felszabadulást eredményez, amelyben a fizikai gyógyulás olyan, mint egy „melléktermék”.

A mozgás, mint gyógyulási út

Már a kínaiak, indiaiak felfedezték évezredekkel ezelőtt, hogy a testünk jó állapotának megőrzéséhez arra van szükség, hogy eddzük az izmokat, a szöveteket, ezzel serkentve bennük a vér áramlását és keringjen benne az, amit ők belső energiának neveznek. Szerintük a testünk nem csak fizikai szinten létező lény, hanem van egy sajátos energetikai rendszere. Így vannak bennünk energiaközpontok, -csatornahálózatok, amelyeket mostanában már mérésekkel, műszerekkel ki is tudnak mutatni, hogy hol vannak. De erre épül a kínai akupunktúra is, amely meridiánhálózatokról és akupunktúrás pontokról beszél, vagy az ajurvéda szerint marma pontokon, vagy nádikon folyik a belső energia, amelyet chi-nek vagy prána-nak is hívnak. Ezeken a csatornákon szintén fellelhetőek a testünk-szerveink blokkjai.

A kínaiak, az indiaiak arra jöttek rá ugyanakkor, hogy bizonyos mozgások segítségével nem csak a vér áramlását lehet elősegíteni, hanem ezeket a csatornákat, központokat is lehet aktiválni, így feloldhatóak lesznek az energiarendszerben levő blokkok.

DSC_0227

Integrál Taichi a Balaton parton

Szerintük a belső energia-életerő az, ami által létezünk, és ha az elfogy, akkor meghalunk. Ha blokkolódik az áramlása ennek az energiának, akkor pedig betegségek lépnek fel bennünk, mint ahogy feljebb már írtam. Ilyen mozgások például a jóga, a taichi, a chikung. Megfigyelték, hogyha csak olyan mozgásokat csinálunk, amelyek kizárólag a fizikai testünkkel foglalkozik, akkor bár felfrissülünk, mégsem marad tartós a kipihent állapotunk, és néha inkább egy gyorsabb kiégést tapasztalhatunk.

Egy olyan mozgás esetén, ahol a belső energiával is foglalkozunk, egy hosszan tartó és testmegújító, akár fiatalító hatást is megfigyelhetünk.

Tehát, amikor meg szeretnénk gyógyulni, akkor érdemes valamilyen olyan mozgásformát is csinálni, amelyen keresztül foglalkozunk az energetikai részünkkel is.

Az érintés mint öngyógyítási út

Az első anyai érintés megadja számunkra azt a biztonságot, ami végig jelen lehet az egész életünkben. Ha ez hiányzik valakinek az életéből, előfordulhat, hogy végig szenvedni fog attól, hogy nem találja a kapcsolatot önmagával és a világgal.

A finom érintés hatására hormonok, elemi anyagok szabadulnak fel a testünkben, ezzel segítve fizikai testünk munkáját és jobb létét.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Szommer Gabriella az Integrált Craniosacralis Biodinamika kezelésének oktatása közben

Az érzékelésünk a világ felé a bőrünkön keresztül is történik. De ugyanígy amikor megérintjük önmagunkat, akkor befelé is mehetünk a belső világunk mélységeibe. Amikor egy blokk alakul ki a testben, akkor – mint már említettem – a testünk elkezd dolgozni azon, hogy feloldja azt. Azonban van olyan helyzet, hogy nem tudja megtenni, feloldani, és mivel ez esetleg fájdalommal is járt eddig, ezért lefedi, úgy „csinál”, mintha nem lenne ott. Ilyenkor azt mondjuk, hogy annak a résznek nem lesz meg a „testtudata”. És olyanná válhat, amikor megérintjük, mintha tényleg nem lenne ott semmi. Nem akarunk tudomást szerezni róla, mert trauma kapcsolódik hozzá. De ugyanakkor meg szeretnénk gyógyulni és feloldani a problémát. Ezért kell elővennünk a bátrabbik Énünket, aki azt mondja, hogy bármi is van ott, én szeretném megismerni az üzenetét és megoldani, de most már tudatosan.

A szöveteink minden információt megjegyeznek, és van a belső gyógyító, rendező részünk, amely folyamatosan ellenőrzi a testünk állapotát. Ha a fókuszunkat ráirányítjuk arra a területre, ahol probléma van, akkor a belső gyógyító erőnk, mint egy intelligens erő odaáramlik, és megpróbálja megoldani a helyzetet. Ebben a fókuszálásban segít az érintés.

Amikor a test testtel érintkezik, azaz mondjuk a kezünket rátesszük valamely testrészünkre, akkor kapcsolódunk igazán a fizikai és mentális részünkhöz. Hiszen egyrészt érezzük fizikálisan a területet, de ahogy ott tartjuk a figyelmünket, még is azt érezzük, mintha a két dolog összefonódna és egybe olvadna (mentális). Ekkor, ha a kezünket megtartjuk a figyelmünk eszközének, akkor tudunk segíteni annak a területnek a feloldódásában, a fent már leírt okok miatt. Minél jobban felvesszük a testünkkel a kapcsolatot, annál jobban megértjük a működését, jelzéseit és egyre előbb érezhetjük meg, ha valamit szeretne üzenni számunkra. Ez hozza meg számunkra a valódi biztonságot, amelyet megérezhettünk az első anyai érintéskor.

Az a legfontosabb az életünkben, hogy mindig úgy cselekedjünk önmagunkkal, ahogy számára a legjobb.

Ez nem a folyamatos kímélést jelenti, hanem azt, hogy tudatában vagyunk az igényeinknek, és annak megfelelően foglalkozunk vele. A mintázatainknak a felismerése és elengedése a legfontosabb ezekben a munkákban, amelyeket több szinten kell megtennünk a valódi gyógyulásunk érdekében.

A működésünk három szinten működik: testi-lelki-szellemi szinten. Ezért kell több oldalról megtámogatnunk a lényünket, ha tartós gyógyulást szeretnénk elérni.

Legyünk tudatában annak, hogy tökéletes egységben tud lenni a testünk, ha engedjük neki a valódi részünk megnyilvánulását. Ez az egység hozza majd meg számunkra a valódi gyógyulást, amiben egy belső öröm és béke állapotát érezhetjük majd.

Fotó a poszt elején: Szommer Gabriella Integrál Taichi gyakorlás közben

A posztban levő további fotókat is Szommer Gabriellának köszönhetjük.

 

Szommer Gabrielláról további információ a blogon: https://endosegito.hu/ajanlott-kulso-segitok/szommer-gabriella/

Elérhetőség:

Cím: Budapest, II. Lövőház u. 24., Sopron, EnerChi központ, Vörösmarty u. 8

E-mail:  gaby@craniomassage.info

Telefon: +36 30 4126177

Web: www.craniomassage.info

Facebook:  https://www.facebook.com/Craniomassage-Test-Intelligencia-megismer%C3%A9se-162106033848886/

Share