Sikertörténetek: az endometriózistól a babáig

Sikertörténetek: az endometriózistól a babáig

Az endometriózisnak az egyik lehetséges tünete, következménye a meddőség. Nem kétséges, hogy az endometriózissal együtt járó fájdalmakon kívül talán ez az, ami leginkább aggasztó lehet mindazon nők számára, akik érintettek vagy érintettek lehetnek.

Endometriózis és a meddőség összefüggései

Bár az endometriózis nem szükségképpen okoz meddőséget, a statisztikák szerint az esetek 30-40%-ában meddőséghez vezet. Arra sajnos egyelőre nincs tudományos magyarázat, hogy az endometriózis miért és hogyan okoz meddőséget, ezért jelenleg csak találgatni lehet, hogy egyes nők miért tudnak teherbe esni endometriózis mellett, másoknak pedig miért okoz meddőséget. Az endometriózis és a meddőség összefüggéseiről részletesebben dr. Bokor Attila, a Semmelweiss Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának egyetemi adjunktusa és laparoscopos csoportvezetője által a 2015. októberi Női Napon tartott előadásáról szóló beszámolóban olvashatsz.

Mindazon nők számára, akik érintettek, éppen ezért természetszerűleg merül fel annak a kérdése, hogy az endometriózis hogyan érinti a termékenységüket és a teherbeesési lehetőségeiket a közelebbi vagy távolabbi jövőben.

Két személyes történet

Cilivel és Ildivel is 2015. márciusában kerültem kapcsolatba a blogomon keresztül. Akkortájt mindketten elég kétségbeesetten küzdöttek az endometriózissal, és mindazzal, amivel ez járt számukra. Történetük sok ponton eltérő, mégis közös abban, hogy az endometriózissal való szembesülésük és műtétjük után nem sokkal mindketten teherbe estek, így ma már mind Cili, mind Ildi boldog kismamaként várja a hamarosan születendő gyermekét.

Köszönet nekik azért, hogy megosztották velem és az Endosegítő olvasóival a történetüket, hogy ezzel inspirációt, erőt és biztatást adjanak mindazok számára, akik érintettek.

Cili története

Cilit volt talán az elsők egyike, aki a blogom 2014. év végi elindulása után levelet írt nekem, melyben elkérte a honlapomon egy kommentben említett, természetes módszereket is alkalmazó orvos elérhetőségét, és egyéb információkat kért az endometriózis természetes kezelési lehetőségeivel kapcsolatosan.

Cilinél 2014. márciusában egy rákszűrés alkalmával találtak egy kb. 2-3 centiméteres átmérőjű alvadt vérrel teli cisztát a baloldali petefészekben, ami endometriózisos eredetűnek látszott. Az orvosa nem javasolt azonnali műtétet, hanem azt, hogy nézzék meg egy év múlva, hogyan alakul az állapota. Cili utánaolvasott annak, hogy mi az endometriózis, de nem igazán foglalkozott vele. Fél év múlva viszont visszament az orvosához, mert közti vérzéseket tapasztalt. Az orvos az ultrahang alapján megállapította, hogy a ciszta kb. 2,5-3,5 centiméteres átmérőjűre nőtt, ezért műtétet javasolt, amit 2014. novemberében el is végeztek. A műtét során eltávolították a cisztát, de szerencsére minden más szerve épségben megmaradt.

Már a műtétet is sokként éltem meg, a fekete leves viszont csak utána jött, amikor megtudtam, hogy mi az utókezelés. Az orvosom hormonkezelést javasolt a ciklus felfüggesztése érdekében vagy azt, hogy gyorsan essek teherbe.

Egyetemista lévén gyermeket még nem akartam. A hormonkezelést szintén el szerettem volna kerülni, mert mindig nagyon tartottam a hormongyógyszerektől, így fogamzásgátló tablettát sem szedtem soha. Különösen attól tartottam, hogy ezek milyen hatással lehetnek a szervezetemre, így például attól, hogy a későbbi gyermekáldást esetleg veszélyeztethetik.” – meséli Cili. „Annyit hezitáltam, és ez volt a legrosszabb. Sok időre volt szükségem, hogy eldöntsem, hogyan tovább. Úgy éreztem, hogy ez egy útvesztő, és folyamatosan kerestem az egyéb alternatív lehetőségeket. Az orvosomnál a táplálkozásra is rákérdeztem, de csak kinevetett, hogy semmire sem jó. Nagyon kétségbe voltam esve, és húztam az időt, mert nem akartam hormongyógyszereket szedni. Ennek persze az orvosom nem nagyon örült, és arra biztatott, hogy végre hozzam meg az ezzel kapcsolatos döntésemet. E közben rengeteget olvasgattam az interneten különböző fórumokat, ahol mindenki mást mondott, ideértve a táplálkozást is. Akkor találtam meg az Endosegítő nevű oldaladat, és elég kétségbeesett voltam, amikor 2015. március elején írtam neked.” – folytatja Cili.

Amikor ezt követően elmentem dr. Kovács Zoltán nőgyógyászhoz, még mindig nagyon feldúlt voltam, de a nyugodt és türelmes hozzáállása, és az ott elhangzottak rengeteg erőt adtak. Javasolta az Aviva tornát és egyéni étrend kialakítását, ezért ezt követően el is mentem Sarkadi Edit Aviva oktatóhoz, akitől megtanultam az Aviva tornát, és elkezdtem Nagy Eszter Annak dietetikussal egy 6 hetes méregtelenítő kúrát.” – meséli Cili. „A méregtelenítő kúrát nem tudtam szabályszerűen végigcsinálni, mert nagyon elkezdtem fogyni 3-4 hét után, és mivel az egyébként is alacsony súlyommal sosem voltam elégedett, a további fogyás még rosszabbul érintett. A fehér lisztet, a fehér cukrot kerültem, sok zöldséget, gabonát ettem, kiegészítve némi hússal meg tojással. A tejtermékeket – néhány kivétellel – igyekeztem kerülni, és igyekeztem minél több vizet inni.”

Cili áprilisban végezte el az Aviva torna tanfolyamot is, majd elkezdett rendszeresen tornázni. Mivel a teljes sorozatra fájdalmai jelentkeztek, ezért csak néhány gyakorlatot csinált a teljes sorozatból, egyeztetve az orvosával és az Aviva oktatójával. „Ezen kívül még homeopátiás gyógyszert és egyéb természetes étrendkiegészítőket is szedtem, meg tudatosan kerültem a hormonkárosító tisztítószereket, kozmetikumokat és a műanyagokat.

Cili végül 2015. júniusában esett teherbe, annak ellenére, hogy a babát eredetileg nem tervezték. „Egyrészt megijedtem, mert nem ekkorra terveztük a gyerekvállalást, másrészt viszont nagyon örültem, mert ez azt jelentette, hogy egészséges vagyok.

A természetes módszerek reményt adtak és beigazolták, hogy nemcsak a hormonkezelés vagy a babavállalás létezik, mint lehetőség egy endometriózis műtét után. Az már csak tovább szépít a történeten, hogy a babánk a terveinket átlépve úgy döntött, mégis elindul hozzánk.

Ildi története

Cilivel ellentétben Ildi már négy és fél éve szeretett volna teherbe esni. Ennek érdekében járt orvostól orvosig, látogatta a különböző meddőségi centrumokat, és különböző vizsgálatoknak vetette alá magát.

Amikor az endometriózissal kapcsolatos történetéről kérdezem, Ildi elkezdi mesélni, hogyan is kezdődött: „15 évig voltak vastagbél-problémáim: székrekedés, végbélberepedés (fissura), aranyér, és ebből eredő fájdalom, vérzés. Rengeteg orvosnál jártam, de sehol nem merült fel, hogy esetleg endometriózis lehet a háttérben. A meddőségi kivizsgálások során a vastagbél-problémámmal nem foglalkoztak. Az orvosok elsősorban hormonszinteket mértek, ezen kívül megállapították, hogy inzulinrezisztenciám van, de lényegében egyikünknél sem találtak semmilyen konkrét okot.

Akkor kezdtem el endometriózisra gyanakodni, amikor egyszer a masszőröm egy kezelés alkalmával arról mesélt nekem, hogy épp akkor műtötték endometriózissal, ami a vastagbelén volt.

2014 decemberében tehát elmentem egy endometriózis centrumba, ahol az orvos a panaszaim alapján megállapította, hogy nagy valószínűséggel endometriózisról van szó. Menstruációs fájdalmaim nem voltak, de a székelési gondokon, fájdalmakon kívül volt időnként deréktáji fájdalmam. Ezen kívül tapasztaltam fájdalmat szexuális együttlét során is, arra viszont nem gondoltam, hogy ez betegségre lenne visszavezethető. Az orvos elküldött vastagbéltükrözésre és hasi-kismedencei MR-re, és bár ezek nem igazolták vissza az endometriózist, márciusra kitűzték a műtét időpontját. A műtét során összenövéseket szüntettek meg, és megállapították azt is, hogy 2-es stádiumú endometriózisom volt. Az orvos elmondása szerint a vastagbelem kezdett beszűkülni az endometriózistól, és ez okozta a fissurákat is. Az összenövések megszüntetésével visszament minden a helyére, a deréktáji és egyéb fájdalmaim pedig megszűntek.

A műtét után jött azonban Ildi számára a mélypont: azt a tájékoztatást kapta, hogy a petevezetékei teljesen el vannak záródva, ezért nem lehet természetes úton gyereke.

Ez így volt mindannak ellenére, hogy a másfél évvel előtte végzett petevezeték-átjárhatósági vizsgálata szerint az átjárhatósággal minden rendben volt. Ildi és a párja továbbra is gyermeket szeretett volna, ezért úgy döntöttek, hogy belevágnak a lombik programba, ami a márciusi műtét után májusban indult volna el. Viszont mindig valami közbejött: hol az orvos elfoglaltsága, hol egy vérvétel, majd egy védőoltás hiánya miatt kellett a lombikot elhalasztani. A lombik program tervezett kezdete végül szeptemberre tolódott, ami Ildit jelentősen megviselte, mivel harminckilenc évesen úgy érezte, minden hónap számít.

Bár nehezen dolgoztuk fel, de a párommal úgy éreztük, valamiért kaptuk ezt az időt, így úgy döntöttünk, hogy arra fordítjuk ezt a pár hónapot, hogy rendezzük a lakáshelyzetüket, és közös építkezésbe kezdtünk. Legnagyobb meglepetésünkre azonban ebben az időszakban minden külső segítség nélkül megfogant a babánk, és fantasztikus érzés volt, amikor augusztusban a párommal együtt megcsináltuk a tesztet, és pozitív lett! Ő mindvégig mellettem volt, és támogatott.”

Amikor arról kérdezem, hogy szerinte mi az, ami hozzásegítette a gyermekáldáshoz, Ildi elkezdi mesélni, mi minden játszhatott ebben szerepet. „Regisztráltam az oldaladon, és éppen akkor jelent meg dr. Kovács Zoltánnal készített interjúd. Ezt követően elmentem hozzá, és javaslatára megtanultam az Aviva tornát Sarkadi Editnél, illetve elkezdtem egy dietetikus segítségével egy diétát. Az Aviva tornából körülbelül négy gyakorlatot csináltam, a javasolt diétát viszont csak két hétig csináltam, mert utána teherbe estem. Egyébként az étkezésemre már előtte is oda kellett figyelnem: másfél évvel azelőtt egy meddőségi központban elküldtek dietetikushoz és endokrinológushoz az inzulinrezisztenciám miatt. Nekem akkor az előírt étrend nagyon sok volt, és kb. 30%-ban tartottam be a javasolt diétát. Aztán a műtétem kapcsán orvosi javaslatra elkezdtem kerülni a fehér lisztet és a fehér cukrot márciustól kezdődően.” – osztja meg velünk Ildi.

Mivel nehezen dolgoztam fel a történteket, a műtétem után elkezdtem pszichológushoz is járni, és az orvosom javaslatára jógáztam is. Ezen kívül  a munkahelyem is támogatta a felépülésemet. Fontos az is, hogy az orvosomtól reményt kaptam arra, hogy a petevezetékem átjárhatósága lehet, hogy még visszafordítható, mivel nem telt olyan sok idő el attól az időponttól számítva, amikor még átjárható volt. Lehetetlen tehát egyetlen okot megnevezni: úgy érzem, hogy több folyamat együtthatásának köszönhetjük ezt a fantasztikus csodát.”

Amennyiben Te is megosztanád a saját történetedet a blogon, kérlek, írj az endosegito@endosegito.hu e-mail címre.

 

Fotó a poszt elején: My Baby,s Belly by Trey Matula, CC

Share