Megosztásom gondolatának története – Miért is ez a blog?

Megosztásom gondolatának története – Miért is ez a blog?

Az indíttatás személyes tapasztataim, érzéseim, gondolataim és történetem megosztására valamilyen természetes, magával ragadó erővel tört fel bennem időről időre az elmúlt időszakban.

Néha persze voltak kósza gondolatok is, hogy miért is akarom én mindezt? Hiszen sokan, amikor túl vannak életük egy válságos periódusán, továbbmennek, és leginkább azon vannak, hogy megfeledkezzenek a nehezebb időszakról, és azt végérvényesen maguk mögött tudják. Ne azonosuljanak többé azzal a problémával, betegséggel, ami a nehéz időszakot okozta, és ne azonosítsák mások sem őket azzal, aminek a legnehezebb szakaszát maguk mögött hagyták.

Különösen így van ez érzékeny témák esetén, mint amilyen a női egészség és az azzal kapcsolatos problémák.

Furcsa, hogy nagy hangon beszélünk szinte mindenféle egészségügyi problémáról egy szimpla „hogy vagy” kérdésre: gond nélkül megosztjuk azt, hogy fáj a térdünk, fogunk, torkunk, folyik az orrunk, köhögünk, miközben más témákat csak suttogva osztunk meg másokkal. Ha egyáltalán megosztjuk…

Így van ez a női egészségünkkel is: nőként nem szívesen vállaljuk fel a női egészséggel kapcsolatos problémánkat, hanem csöndben igyekezzük megoldani, aztán elfeledni. Nem szívesen beszélünk olyan természetes dolgokról, mint hogy milyen a ciklusunk vagy a menstruációnk. Sokszor nem is nagyon tudjuk, hogy milyen a normális ciklus vagy milyen is lehetne az, ha jól működne.

Amikor megtudtam, hogy petefészekcisztám van, hasonlóan éreztem: sokáig nehezem beszéltem róla, főként magamban hordoztam, mindazzal a fájdalommal és a félelemmel együtt, amit az jelentett számomra. Amikor a műtét után megtudtam, hogy ez egy endometriózisos elváltozás volt, akkor még nagyobb talány volt számomra, hogyan is tudom ezt feldolgozni, elfogadni, és legfőképpen vállalni önmagam és mások előtt. Mert tudtam, hogy innentől kezdve a gyógyult állapot elérése és fenntartása egy életprogram lesz.

Az életprogramom leglátványosabb része a megváltozott étkezésem volt. Már az is gondot okozott, hogy elmondjam valakinek, hogy miért is étkezem másképp, miért nem használok mikrót, miért nem iszok csapvizet, miért figyelek oda ennyire magamra és az egészségemre. És ha arra gondoltam, hogy mondjuk egy első randin ezt hogyan mondom el egy férfinak, akkor egyenesen megrettentem. Egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy elfogad-e így bárki is.

Mindemellett a sok bizonytalanság, ijedtség és felmerülő kérdés közepette nagyon vágytam arra, hogy kapcsolatba léphessek olyan nőkkel, akik maguk is átmentek ezen a betegségen, és egészségesek, jól vannak. Vágytam arra, hogy megosszák velem, ők hogy is csinálják, miként élnek, hogyan tartják fenn gyógyult állapotukat. Szerencsére erre időről időre találtam fogadókészséget, és minden egyes ilyen találkozó, megosztás óriási jelentőséggel bírt számomra. Tanácsokat kaptam, erőt merítettem belőle.

Amikor már túl voltam a nehezén, és tudtam, hogy jó úton járok, kaptam egy felkérést, hogy írjam meg a történetemet egy női egészséggel foglalkozó honlapra, a noiegeszsegert.hu-ra. Eltelt egy-két hónap, megjött az ihlet és megjelent az írásom. Fantasztikus ünneplése volt annak az egészséges állapotnak, amit addigra elértem. A cisztám felfedezésének egy éves szülinapjára már nagyon sok mindenen túl, újra éreztem magamban az életet, az erőt és a hitet. És ezt mindenkivel meg akartam osztani. Legfőképpen azoknak szerettem volna erőt és reményt adni, akik még a gyógyuláshoz vezető útjuk elején tartanak.

A megosztásnak hatalmas ereje van. Gyógyítja azt, aki teszi, és gyógyítja azt, akit ezáltal elér.

A megosztás egy kincs akkor is, ha csak két ember között történik. Beszélni róla, vállalni, megosztani a gyógyulás fontos része. És minél nagyobb fórumon történik mindez, annál több emberhez tud elérni, és annál több embernek segíthet.

Szeretném, ha a női egészséggel kapcsolatos problémákról mernénk beszélni. Mernénk felvállalni, ha gondunk van, és azt megosztanánk: hogy éltük meg, mit kezdtünk vele, hogyan gyógyítjuk magunkat, hogyan gyógyultunk meg. Mert a megosztással tudunk másoknak segíteni, ötleteket, tanácsot és erőt adni.

Különösen az endometriózis esetén a megosztás kiemelt jelentőséggel bír. Mert jelenleg nincs biztos gyógyulást eredményező orvosi kezelés, így az endometriózis számos nőnél a műtét és a gyógyszeres kezelés után kiújul. Mert a hagyományos orvosi kezelések mellett az életmódváltással és a természetes módszerekkel rendkívül jó eredményeket lehet elérni és fenntartani.

Ezzel a bloggal ezt a megosztást szeretném támogatni: ennek a megosztásnak szeretnék részese lenni, és ennek szeretnék itt egy újabb helyet adni.

Kép: Sharing is Caring by Kristian Niemi CC

 

Share