Jelentem: van fájdalom nélküli menstruáció!

Jelentem: van fájdalom nélküli menstruáció!

Annak, akinek mindig is fájdalom nélküli volt a menstruációja, ez a kijelentés nem sokat jelent, de nagyon sok nőnek olyan fájdalommal jár a menstruációja, ami a napi tevékenységek ellátását megnehezíti vagy megakadályozza, és fájdalomcsillapító tabletták szedését teszi szükségessé. Különösen így van ez endometriózis esetén, amely a statisztikák szerint minden tizedik reproduktív korban levő nőt érinti a világon, és amelynek leggyakoribb tünete a fájdalmas menstruáció.

Még ma is tartja magát az a tévhit, hogy a fájdalmas menstruáció normális, miközben ez nem így van.

Ahogy azt egy korábbi posztomban is írtam, a menstruáció járhat kellemetlen tünetekkel, érzéssel, azonban nem kell elfogadni, hogy olyan fájdalommal, görcsökkel jár, ami rendszeresen fájdalomcsillapító tabletta bevételét teszi szükségessé. Ha fájdalmas görcseink vannak, mindenképpen javasolt orvoshoz fordulni, és egy erre vonatkozó kivizsgálást kérni.

A fájdalmas menstruáció hátterében ugyanis állhat endometriózis, de akár mióma, kismedencei gyulladás vagy egyéb betegség is.  A fájdalmas menstruációnak lehet kiváltója valamilyen életmódbeli (például táplálkozásbeli) hiba vagy pszichés, lelki ok is. És persze mindezek kombinációja a leggyakoribb, hiszen gyakran az egyik probléma hozza a másikat, és a végén már nem is lehet tudni, hogyan is kezdődött.

Szóval a tanácsom az, hogy ne fogadd el, hogy a menstruáció fájdalommal jár, mert tenni lehet azért, hogy ez ne így legyen.

Ezt a saját példámon keresztül tapasztaltam meg, pedig ahhoz képest ahogyan kezdődött a menstruációs “pályafutásom”, sosem gondoltam volna, hogy egyszer csak az lesz a normális, hogy nem jár fájdalommal a menstruációm.

Ahogyan kezdődött…

6899124172_3f4ee5c74a_z

it’s not a monday… it’s a tuesday pain… #3373 by korafotomorgana, CC

Az első menstruációm 13 éves koromban jött meg, és emlékszem, hogy már 14 éves koromban olyan komoly fájdalmaim voltak, hogy az első napokban alig tudtam felkelni az ágyból. Semmilyen fájdalomcsillapító tabletta nem segített, csak ha egy Algopyrin fájdalomcsillapító injekciót megittam, és az is csak egy bizonyos ideig hatott. A menstruációm hét napig tartott, és alvadt vérdarabok távoztak is belőlem. Nem tudtam, hogy lehet-e ez ellen bármit tenni, de arra emlékszem, hogy édesanyámmal egyszer elmentünk egy nőgyógyászhoz.

 

 

A nőgyógyász a fájdalmas menstruációmra azt javasolta, hogy ha majd 18 éves leszek, kezdjek el fogamzásgátló tablettát szedni, mert az „megoldja a problémát”.

Hát így tengettem az életemet további négy évig, majd 18 évesen elkezdtem fogamzásgátló tablettát szedni.

Persze tudatlan voltam, és fogalmam sem volt, hogy ez annyira nem jó megoldás. Látszólag a tabletta a problémát megoldotta, hiszen nem voltak havonta fájdalmaim, és a teherbeeséstől sem kellett tartanom. Ez egészen addig ment, ameddig nem kezdtem el azon gondolkozni, hogy előbb-utóbb szeretnék gyereket. Tudtam, hogy ehhez egy természetes és jól működő ciklus kell, és aggódtam amiatt, hogy a testem még emlékszik-e rá, hogyan is kell azt létrehozni.

Nyolc év után abbahagytam a fogamzásgátló tablettát, és reménykedtem, hogy magától beáll a természetes ciklusom, ami szerencsére így is lett.

Megtanultam az Aviva tornát, és így segítettem a folyamatot, aztán az olyannyira áhított megtermékenyülésért is sok mindent tettem, de a baba végül nem jött, én pedig elváltam. Bár a ciklusom nem volt fájdalommentes, mégsem tért vissza a korábbi „rémálom”.

Fájt, görcsölt, de csak amikor megjött, és fájdalomcsillapító tablettával elmúlt. A menstruációm 4-5 napig tartott, és sokkal kevesebb volt mennyiségében a vér, mint korábban. Számomra már ez is nagy dolog volt. Azonban a menstruációm az évek során apránként, számomra nem feltétlenül tudatosodó módon megváltozott.

A ciklusaim lerövidültek 26-27 naposra, a menstruáció előtt-után egyre hosszabb barnázásaim voltak (amivel kapcsolatban most már tudom, hogy elégtelen progeszterontermelésre utal), és a menstruációm egyre fájdalmasabb lett. Amikor megjött, jellemzően hányással, hasmenéssel kezdtem, és fájdalmas görcsök jelentkeztek. Egyre több fájdalomcsillapító tablettát kellett az első egy-két napban bevennem, és a havi egy tabletta észrevétlenül felkúszott 3 darabra. És még mindig azt gondoltam, hogy ez normális! Ahhoz képest, ahogyan kezdődött a női pályafutásom 13-14 évesen, ezt még mindig enyhének érzékeltem…

És persze eszembe nem jutott volna elmenni ezekkel a tünetekkel nőgyógyászhoz. Hiszen a menstruáció fáj… kivéve, akinek nem, de az bizonyára csak azért van, mert vannak olyanok, akik szerencsés csillagzat alatt születtek.

A diagnózis: endometriózis

Ahogy a történetemben részletesen leírtam, 2013. júniusában egy rutin nőgyógyászati vizsgálat alkalmával vették észre az ultrahangon azt a vérrel teli petefészekcisztát, amiről két hónappal később bebizonyosodott, hogy endometriózisos eredetű. Amikor ezt közölték velem, még mindig úgy gondoltam, hogy nekem nem voltak endometriózisra utaló tüneteim, hiszen számomra természetes volt, hogy a menstruáció valamennyi fájdalommal is jár. Én nem feküdtem napokig, nem nehezítette meg a fájdalom jelentősen az életemet, nem lett kihatással a munkámra, a társadalmi kapcsolataimra…. És mégis, ma már tudom, hogy igenis voltak tüneteim: fájdalmas menstruáció, barnázás, rendellenes ciklus, hányás, hasmenés.

A fájdalommentes menstruáció mint ajándék

Az endometriózis diagnózisa sokkolt. A műtét előtt és után mindent megtettem a természetes gyógyulás érdekében, mivel nem akartam újból hormongyógyszereket szedni, és nem szerettem volna kisvártatva újból a műtéti asztalon feküdni. Természetes rendes ciklust szerettem volna, és ezért mindent meg is tettem: étrendet váltottam, bevezettem a napi mozgást, figyeltem az alvásciklusomra, kevesebbet dolgoztam, csökkentettem a stresszt, elkezdtem a MA-URI® öngyógyító és fejlesztő kurzust és sok minden mást is kipróbáltam. Minden figyelmemet és erőmet az öngyógyításomra fordítottam testi, lelki, szellemi síkon egyaránt.

A természetes ciklusom elérése mégsem volt olyan egyszerű. A diéta, a műtét és az endometriózissal járó érzelmi stressz hatására a ciszta felfedezése utáni 2 hónap alatt 11 kilót fogytam, és leállt a menstruációm, az emésztésem pedig felborult. További 9 hónap  kellett ahhoz, hogy a súlyomat visszaszerezzem, és megjöjjön újból a menstruációm. A rosszban a jó persze az, hogy ez alatt hormongyógyszerek szedése nélkül létrejött egy menstruációmentes időszak, ami endometriózis esetén a műtét után egyébként is ajánlott. Az “új” első menstruációt követően még további háromnegyed év kellett ahhoz, hogy a ciklusom rendszeressé váljon, amiben többek között az étkezés, az Aviva torna, az Integrált Craniosacralis Biodinamika kezelések és erre irányuló lelki, önismereti tudatos munka is segített.

Inside a Flower 4 by Puparazzi PhotographY, CC

Inside a Flower 4 by Puparazzi PhotographY, CC

Amióta visszajött a menstruációm soha többé nem kellett egy fájdalomcsillapító tablettát sem bevennem, és ha bármikor is egy enyhe fájdalmas jelzést adott a testem, a kezem érintése és melege pár perc alatt el tudta mulasztani a fájdalmat. Egy jó ideje pedig már ilyen enyhe fájdalom sem jelentkezett.

 

 

Mindezt furcsa módon az endometriózisnak köszönhetem. Nélküle soha nem kezdtem volna el azt az egészséges és tudatos életmódot, ami ahhoz vezetett, hogy ma már nem kell stresszel és fájdalommal megélnem a menstruációmat.

Nem kell rettegnem attól, hogy mikor jön a fájdalom, mikor szedjem be a tablettát ahhoz, hogy ne okozzon fennakadást a napomba.

A menstruációm kimaradásának időszaka megtanított arra, hogy elfogadjam, várjam a menstruációmat, és hálát adjak azért, hogy van. Ez egy jele annak, hogy nő vagyok, és termékeny életfázisban élek.

Tapasztalom és megélem, hogy az egészséges és tudatos életforma, amit folytatok, és az életszemlélet, amivel élem az életemet, támogatja a női ciklusomat. „Effectiveness is your moment of truth” mondaná Hemi Fox, a MA-URI® egyik alapítója, vagyis „az igazságod pillanata a hatékonyság”.

A célom a reményadás és a tudatosság növelése

A célom ezzel a megosztással a remény adása mindazoknak, akik fájdalmas menstruációval küzdenek és az ezzel kapcsolatos tudatosság növelése.

Soha nem terveztem, hogy a ciklusomról vagy a menstruációmról posztot fogok közzétenni az interneten. Hogy mégis miért teszem mindezt? Szeretném erősíteni mindenkiben a hitet, hogy el lehet indulni azon az úton, amelynek során egyensúlyba és összhangba kerülhetünk a saját ciklusunkkal, és fájdalommentesen élhetjük meg a menstruációnkat.

Hiszem, hogy a fájdalmas menstruáció mint tünet nem csak egy fizikai probléma, bár kétségtelenül elengedhetetlen, hogy fizikai szinten is foglalkozzunk vele, például orvosi vizsgálattal, konzultációval, életmóddal, női tornával, egyéb mozgásformákkal, étrenddel. Azonban minden fizikai tünetünk valamire késztet minket. Közelebb visz minket a megoldáshoz és a női egyensúlyunk megtalálásához az, ha odafigyelünk arra, hogy mit üzennek nekünk a tüneteink, és a probléma lelki vetületével is foglalkozunk. Mindennek az eredménye pedig igenis lehet egy természetes és fájdalommentes menstruáció.

 

Fotó a poszt elején: The Balance by Dia, CC

Share