A történetem

Zita kép2013. májusában egy átlagos éves nőgyógyásztati vizsgálat során fedezte fel a vizsgálatot végző orvos, hogy a bal petefészkemben egy 5-6 centiméteres vérrel teli ciszta van. Az orvos arról tájékoztatott, hogy nagy valószínűséggel endometriózisom van, és a cisztát mihamarabb ki kell műteni: a műtét során persze törekednek arra, hogy csak a cisztát távolítsák el, de az orvos arról is tájékoztatott, hogy műtéttechnikai okok miatt az sem zárható ki, hogy a bal oldali petefészkemet és a petevezetékemet is elveszítem. Amikor megkérdeztem, hogy mi a garancia arra, hogy a jobb oldali petefészkemmel nem történik ugyanez, annyit mondott, hogy a műtét után hormonkezelést kell majd kapnom, amivel lényegében menopauzába állítanak, és így előzik meg, hogy újabb endometriózisos ciszták, szövetek képződjenek bennem.

Az, amit akkor ott az orvostól hallottam, valósággal sokkolt. Tudtam, hogy ez egyet jelent a női működésem leállításával. És azt is tudtam, hogy ezt semmiképpen nem akarom.

A kétségbeesés után másnap az első szavak, amivel ébredtem: „küzdeni kell”. Elkezdtem utánanézni annak, mi is az az endometriózis, és milyen természetes gyógymódok léteznek. Tudtam, hogy hajlandó vagyok sok mindenre, hogy a műtétet és a hormonkezelést elkerüljem. Elkezdtem felkeresni olyan embereket, akikről azt gondoltam, hogy tudnak segíteni, és bejelentkeztem egy másik orvoshoz. Ő elvégeztetett velem egy vérvizsgálatot, aminek az eredménye szerint a C125 tumor markerem a felső érték tízszeresével volt egyenlő. Ő is azonnal meg akart műteni. Viszont amikor arról beszélt, hogy semmilyen természetes gyógymód nem fog segíteni nekem, tudtam, hogy nem ő az én emberem.

Bejelentkeztem egy harmadik orvoshoz. Közben sokat olvastam endometriózis diétákról, és arról, hogy a megfelelő étrenddel jelentős eredményeket lehet elérni.  Így időközben elkezdtem megreformálni az étkezésemet, és egy 6 hetes méregtelenítő kúrába kezdtem egy dietetikus segítségével. Minden reggel hajnalban keltem, reggel mozogtam, majd főztem munka előtt. Közben intenzív lelki munkába kezdtem. Jártam lélekoldásokra, családállításon voltam, meditációkon vettem részt, MA-URI® kezeléseket kaptam. Önmagam gyógyítása vált életem fő programjává.

A harmadik orvos is műteni akart, de legalább csak két hónap múlva, amivel nyertem magam számára egy kis időt. Egy kis időt, hogy feldolgozzam, ami történik velem, és adjak egy esélyt a természetes gyógyulásnak.

Nagyon reméltem, hogy a két hónap alatt a ciszta kisebb lesz, de nem így történt. Ugyanakkora maradt. Azt hiszem az a mondat győzött meg a műtét vállalása mellett, amikor az orvosom arról tájékoztatott, hogy akár rosszindulatú is lehet a ciszta. Vagy legalábbis nem zárható ki ennek az esélye.

Elegem volt a harcból a cisztával, szerettem volna, ha eltűnik onnan, és teljes erőmet az újjáépülésemre fordíthatom. Augusztusban tehát megműtöttek.

A műtét szerencsére a lehető legjobban sikerült: a kisebb megterheléssel járó laparoszkópiával végezték, és csak a cisztát műtötték ki, vagyis a bal petefészkem megmaradt. Hamar felépültem, tíz nap múlva már újból dolgoztam.

A diétának és a lelki munkának megvolt az eredménye: a CA125 marker a műtét előtti napokban a korábbi érték harmadára csökkent, és a műtét során látható volt, hogy a betegség ez időre inaktívvá vált. A szövettani vizsgálat kimutatta, hogy endometriózis okozta az elváltozást. Addig csak sejtettem, de ekkorra már biztos lehettem abban, hogy endometriózissal állok szemben.

Azt gondoltam, hogy a műtét volt a mélypont, és most már csak a felépülés következik: fizikai és lelki szinten is. Tévedtem. Ami ezután jött, legalább olyan nehéz volt, mint az előző hónapok.

Alig több, mint két hónap alatt 10 kilót fogytam: a műtét időpontjára már negyvenöt kiló lettem. A ruháim nem jöttek rám, és mikor a tükörbe néztem, már nem is tudtam, hogy kit látok magam előtt. Leállt a menstruációm: amit nem akartam gyógyszerekkel, bekövetkezett spontán.

A diétát folytattam, de az emésztésem egyre kevésbé reagált jól arra, amit ettem. Hol hasmenésem, hol puffadásaim voltak. Ahelyett, hogy visszahíztam volna, amit elvesztettem, tovább fogytam. A tüneteimnek nem volt semmilyen szervi oka, de az orvosok ezt is elnevezik valahogy: irritábilis bélszindróma (IBS). Nem tudják, mitől van, és nem tudják mitől megy, akárcsak az endometriózis.

Nem értettem, miért történik mindez velem. Hol lesz ennek a vége. Volt egy este, amikor csak otthon ültem, és úgy éreztem ennél már tényleg nem lehet rosszabb. És amikor kellően sajnáltam már magam mindazért, ami történik velem: megint elhatároztam, hogy nem adhatom fel. Igenis kijövök ebből. Elkezdtem megint segítséget kérni, felkeresni orvosokat, dietetikust, egyéb szakértőket, akik segíthetnek testi-lelki gyógyulásomban. És máris jobban éreztem magam, mert tettem önmagamért és a gyógyulásomért.

Bár kimutatható gluténérzékenységem nem volt, amikor a homeopata orvosom javaslatára elhagytam a gluténtartalmú ételeket, máris jobban voltam. A sok étkezési naplóírás közepette rájöttem, hogyan kombináljam az ételeket, mit főzzek, és mikor mit egyek, hogy jó legyen az emésztésem. Mindennek eredményeként decemberben lassan elkezdtem hízni, és májusra újból feljöttem rám a régi ruháim.

Már csak egy dolog volt, ami hiányzott: a menstruációm. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindvégig hiányzott, hogy nem volt, mivel egy fajta biztonságot is adott, hogy nincs. Ez idő alatt ugyanis viszonylag kicsi annak az esélye, hogy újra aktív lesz az endometriózis, de azért volt egy pont, amikor úgy éreztem: eljött az ideje, hogy ezt is helyreállítsam.

Nem volt könnyű az ehhez vezető út: többször megjött a menstruációm, majd újra kimaradt – hónapokra. Ma már tudom, hogy a rendszertelen ciklusnak voltak lelki és fizikai okai is. Egyik okozója egyszerű étrendi hiba volt, mivel kevés zsírt ettem, és az állati zsírokat szinte teljesen kiiktattam az étrendemből. Lelki síkon pedig a kimaradások mindig olyan periódusokban voltak, amikor nem volt normális párkapcsolatom vagy éppen ezzel kapcsolatos válságban voltam.

Ma már elmondhatom, hogy a menstruációm rendszeres és fájdalommentes, és az emésztésem is rendben van. Ha vannak is tünetek, amelyek figyelmeztetnek, már ismerem magam annyira, hogy értelmezni tudjam a jeleket, és  az egyensúlyomat helyrebillentsem.

Hiszem azt is, hogy a gyógyuláshoz nem csak az étkezés, a mozgás vagy egyéb életmódbeli változtatás szükséges, hanem lelki gyógyulás is. Nekem ebben a  MA-URI® öngyógyító és önfejlesztő rendszer segített. Eleinte MA-URI® Bodywork kezeléseket kaptam, majd a műtétem után egy hónappal elkezdtem a MA-URI® tanfolyamot.  A MA-URI® öngyógyításra és önmagunk fejlesztésére tanít: táncokon, érintés alapú testkezelésen (MA-URI Bodywork) és ősi polinéz tudáson alapuló elveken emeli a tudatossági szintünket, segít lebontani a saját korlátainkat, hogy megtegyük az életünkbe szükséges változtatásokat. Megtanít, hogy hogyan válj önmagad gyógyítójává, és hogyan vedd kezedbe az életedet.

Hiszem azt, hogy a tanulás nem ér véget: az öngyógyítás egy út önmagunkhoz, önmagunk megismeréséhez és a tudatos élethez, így nap mint nap teszek az egészségemért és az egyensúlyom megteremtéséért.

Tamás Zita, Endosegítő Blog írója, funkcionális táplálkozás, életmódkurzusok, MA-URI® kezelések, tréningek, fülakupunktúrás addiktológus

Ha szeretnél velem életmóddal, táplálkozással kapcsolatos kérdésekben konzultálni, vagy érdekel az Endosegítő Életmódváltás Program, a MA-URI® képzés vagy kezelés, keress az itt található elérhetőségeken. 

Share

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.

Az oldal sütiket (cookie) használ. A böngészés folytatásával hozzájárulsz a sütik használatához. További részletek

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close