A ciklusunk önismereti utat kínál nekünk - beszélgetés Gáborjáni Rékával menstruációról, fájdalomról, ciklusról, holdállásról I.

A ciklusunk önismereti utat kínál nekünk – beszélgetés Gáborjáni Rékával menstruációról, fájdalomról, ciklusról, holdállásról I.

Régóta foglalkozol azokkal az ősi női tanításokkal, praktikákkal amelyek a női egészséggel, nőiségünk tudatos megélésével kapcsolatosak, és ebben a témában előadásokat, kurzusokat tartasz. Az endometriózissal küzdő nők többsége sajnos a menstruációt egy nagyon fájdalmas, életüket megnehezítő körülményként éli meg. Hogyan lehet elindulni a ciklusunk egészséges és tudatos megélése felé vezető úton?

Az endometriózis kapcsán India többezer éves, természetes gyógyítási rendszerét, az ajurvédát említeném annak ellenére, hogy egyébként nem ez a fő vonalam. Tudjuk, hogy az endometriózisra nincs nyugati orvosi magyarázat, bár vannak különböző elméletek. Az ajurvédának érdekes módon van az endometriózisra magyarázata, és leegyszerűsítve egy rendkívül komplex problémát és tünet együttest, mondhatjuk azt, hogy

az ajurvéda az endometriózist a “kapha” hatóerő lokális (méhnyálkahártyában történő) túlburjánzásaként látja, de azt is érti, hogy ez a túlburjánzás eredendően, elsődlegesen a váta hatóerő, energia borulása miatt történhetett meg.

Bár természetesen más ajurvédikus motívumokat is fel lehet fedezni a történetben, különösen, amikor nem általánosságban, hanem egyedi esetekről konzultálok valakivel például. A váta egy olyan energia, hatóerő a testben, ami lényegében az összes mozgást viszi. A légzés és az összes kiválasztási és ürítési folyamat – így például a vizelés vagy a székelés – a váta hatóerőnek köszönhető, és a menstruáció is egyértelműen a vátához tartozik. A vátának a testen belül a stabil lakóhelye a medence környéke. Ez nem azt jelenti, hogy csak ott van jelen, mert az egész rendszert mozgatja, de akkor van harmonikus állapotban, ha oda le van horgonyozva, és onnan fejti ki a hatóerejét. Az ajurvéda – értsük ezt most metaforaként vagy sem – lényegében azt mondja, hogy az endometriózis azzal kapcsolatos, hogy a váta elhagyta a székhelyét, a medence terét. Elég csak arra gondolnunk, hogy endometriózis esetén a méhnyálkahártya-sejtek szétszóródva találhatók a testben. A vátát meghatározó levegő, és annak mozgató, száraz minősége szétszórja ezeket a méhnyálkahártya-sejteket a testben a helyett, hogy azok lefele ürülnének, és a hüvelyen keresztül eltávoznának a testből. A másik jellemzője az endometriózisnak a görcsösség, és ez is a vátának köszönhető. A vátának ugyanis nemcsak mozgató ereje van, hanem egy nagyon száraz és szárító minőség, azért is hívják gyakran szélnek. Például amikor görcsösségek, ropogós ízületek, szárazságok, feszülések vannak a testben, az majdnem mindig – az ajurvéda meglátása szerint – egy váta egyensúlyborulás.

wind

Gone with the wind by Dennis Messlé, CC

A lényeg tehát, hogy az endometriózis mindkét fő tünete – sejtek helyéről elkerülése és a görcsösség – arra utal, hogy ez egy váta probléma.

Ennek következtében nyilvánvalóan a kezelések is ezzel lesznek kapcsolatosak. Az egyik legfontosabb dolog, ami a vátát megnyugtatja az a rendszer, és ezen belül az egyik legfontosabb az életvezetés: a kiszámítható, nyugodt, rendszeresség. A rutin. Ha most nem kifejezetten endometriózisról beszélünk, azt lehet mondani, hogy egy erősen vátával meghatározott személyiségtípusú embernek majdnem biztos, hogy problémája van azzal, hogy időben feküdjön le, normálisan és rendszeresen egyen, vagy a projektjei kivitelezésében érvényesítse a rendszerességet. Ez egyébként civilizációs tünet, tehát észre sem vesszük, mert ebben létezünk, az egész világunk így él. Tehát annak, aki endometriózissal küzd, majdnem biztos, hogy ezekkel a típusú dolgokkal a maga módján foglalkoznia kell. Így meg kell vizsgálnia, milyen módon van szétszóródva az élete, hogyan tud abba rendszert vinni, milyen módon tud egy fajta jó értelemben vett leföldelést, kenetességet és megfelelő minőségű táplálékot – mind szellemi, mind lelki, mind fizikai értelemben – bevinni a testébe, és hogyan tud egy kicsit jobban a földön járni.

Ez érdekes, amit most mondasz, merthogy az endometriózisnál az életmód-váltás az egyik kulcs a gyógyulásban, és mindenben, ami javasolt, rendkívül fontos a rendszeresség. Így például a mozgás, az étkezés, a stresszkezelés mindig előjön, mint fontos tényező.

Igen, viszont azt is meg kell említeni, hogy azért ez egy érzékeny rendszeresség a nő életében, mert más lesz igaz a ciklusunknak egy korábbi, egy középső és egy záró szakaszában. Tehát valahogy úgy tudjuk megtalálni azt a testi-lelki kenőanyagot, amitől olyan olajozottan fognak menni a dolgaink nőként, ha odafigyelünk arra, hogy éppen hol tart a ciklusunk a 28 napban, és nem akarunk valami mást csinálni, mint aminek éppen ideje van. Az általam tartott Hold Hétvége műhelymunkán szoktunk arról beszélni, hogy milyen részei vannak a ciklusnak. Ezt különbözőképpen lehet felosztani, például három, négy vagy hat szakaszra, de legalább három fő stációt érdemes megnézni. Nagyon fontos, hogy minden nő érezze meg, hogy ő például milyen a ciklusának az első harmadában: ekkor mi az, ami jellemző rá, és fogadja el a különbözőségeit. Lehet, hogy általánosságban egy bizonyos étkezésbeli változtatást kell vinnie az életébe, de ezen belül lehet, hogy vannak finom különbségek annak megfelelően, hogy éppen hol tart a ciklusában. Ez egy tanulási folyamat, ami hosszú időt vesz igénybe, mert nem tanították nekünk gyerekkorunkban, és a világunkra sem jellemző. Ehhez meg kell tanulnunk elméleteket, és információkat kell szereznünk a hormonrendszerünkről, az alternatív módszerekről. De a legfontosabb tanulási mód az, ha magunkat megismerjük, és talán itt vagyunk a legjobban elárvulva. Mert ha valaki el is indul azon az úton, hogy elkezd információkat begyűjteni, még mindig nagyon erős az a külső vagy belső elvárás, hogy bedobozoljuk, bekockázzuk, bekategorizáljuk magunkat. De el lehet jutni arra a pontra, hogy elfogadjam magamat, a sajátosságaimat általában, és konkrétan a ciklusom egyes szakaszaiban is. Visszatérve tehát a rendszerességre azt lehet mondani, hogy

a rendszeresség fontos, de az egy érző vagy rugalmas rendszeresség, mert nekem még az a tapasztalatom, hogy egy nő számára egyensúlyvesztést eredményez az, ha nem követi a ciklusának a hullámzásait.

Valamitől azt szoktuk hinni, hogy az egyensúly egy statikus dolog. De például gondoljunk egy szélben ringatózó fára. Ha annak az egyensúlya az, hogy áll, akkor akár még el is törhet a szélben, és sokszor ezt tapasztalom a nőknél, hogy túl merev egyformaság határozza meg a hónapban lévő ciklusukat, miközben a női fizikai lét – mivel a hormonrendszerünk nagyon erőteljesen beleszól a lelki minőségeinkbe is – egyensúlya dinamikus, hullámzó egyensúly. És egy nő akkor van egyensúlyban, amikor hullámozhat, És amikor azt mondjuk, hogy egy nő hormonálisan eldurrant, mert a premenstruális szindromája alatt éppen hisztérikusan kiabál a férjével, az nagyrészt azért van, mert nem adatott meg számára az ellenpólus és annak az ideje. Tehát amikor elkezdünk ebbe belelágyulni, és belehullámozni, akkor lehet, hogy még ijesztő is lehet, hogy a ciklus egy adott pontján egy kicsit depressziósabbnak, egy másik pontján pedig egy kicsit mániákusabbnak találjuk magunkat. De hogyha ezt szép türelemmel engedjük belibegni, akkor be fog állni egy egyensúly. És én azt gondolom, hogy hosszú távon ez az az egyensúly, amit a nőknek vissza kell tudni szerezni.

Ha tudatosabban szeretnénk hozzáállni a ciklusunk hullámzásaihoz, akkor milyen minőségekre figyeljünk a ciklusunk egyes szakaszaiban? Melyek azok a főbb vonulatok, amik általában jellemzőek?

Nagyon egyszerűen két fő ellenpólusról lehet beszélni a ciklusban: a menstruációnak és az ovulációnak az ellenpólusáról. És ha nem csak ezt a néhány napot nézzük meg, amikor ovulálunk vagy menstruálunk, akkor beszélhetünk a ciklusunk két “féltekéjéről”. Utána lehet ennek nézni, és valószínűleg egy hormon szaktanácsadó sokkal jobban el tudja magyarázni, hogy mi történik hormonális szinten a ciklusnak az első felében és a második felében. Ha most nem hormonok nyelvén fogalmazzuk meg, hanem a lelki folyamatok nyelvén, akkor

az első féltekében van egy stabilizálódás, aztán egy erősödés, a második féltekében pedig ennek az erőnek a kibontakozása, megélése, végül egy – nem rossz értelemben vett – elcsendesedés.

lunar cycle

Lunar Phases by David Warrington, CC

Nem véletlenül beszéltek mindig arról, hogy a hold telik és a hold fogyatkozik, és hogy ez jó. Tehát a holdnak nem az a feladata, hogy állandó és kiegyensúlyozott sugárzással ragyogjon az égbolton, mint a nap, hanem az ő természete másban van. Régen precízen tudták, hogy amennyire a természetben szükség van a napra, annyira szükség van a holdra. A hold volt az, ami megadta a dolgoknak a nedvét, a nap volt az, ami megadta az energiát. A hold mozgatja a nedveket egy növényben, és tudták nagyon jól azt is, hogy a hold tengereket mozgat.

Lehet a holdról és a ciklus kapcsolatáról nagyon költőien, spirituálisan és misztériummal is beszélni, de van ennek egy nagyon egyszerű és leföldelt, parasztasszonyok által is tökéletesen értett vonulata.

A gyógynövényszakértők nagyon jól tudják, hogy a holdállásnak megfelelően kell gyűjteni a gyógynövényeket. A növény gyökerében, szárában, levelében vagy a virágjában van a hatóerő. És amikor a virágjában található a hatóerő, akkor teliholdkor kell gyűjteni azért, mert olyankor a hold gravitációjára a növénynedvek fölhúzódnak a földből a száron át a levélbe és a virágba. Így teliholdkor a legpotensebb ezeknek a gyógynövényeknek a hatóereje. És ugyanígy újholdkor, vagyis amikor a legkisebb a gravitáció – mert itt egyszerű fizikáról, vagyis gravitációról beszélünk a hold és a föld között – behúzódnak az életnedvek a gyökérbe. Nem működünk mi sem másképp, tehát ez hat ránk is. Régen ez része volt a női tanításoknak, tudásoknak, és ezek miatt volt egy ilyen fajta értése a hold és a női ciklus kapcsolatának. Az elmondottak miatt gondolták azt, hogy az újholdnak és a bolygóknak a konstellációja megsegíti a nők menstruációját, ugyanis a menstruációs vér, mint nedv, lefelé száll, így az újhold energiája megsegíti azt. Ugyanígy amikor egy nő kibontakozik, és a petefészkében vonul be az életerő, ami aztán egy ilyen majdhogynem egyfajta női ejakulációval kirobbantja magából az érett petesejtet, akkor azt gondolták, hogy ezt a fajta mozgást egy nőnek a testében leginkább a telihold segíti. Tudom, hogy egy modern nőnek elég nehéz elhinni, hogy a holdnak a változása rá ilyen hatással lenne, de a testünk 80%-ban víz. Mint ahogy a tengerek mozognak, mi is mozgunk, és nyilvánvaló, hogy itt egy finomabb értésről van szó. Rendszeresen tele vannak a szülészetek teliholdkor, és tudják nagyon jól a gyakorló szülészek is, hogy hogyan hat ez ránk mint nőkre.

Én azt gondolom, hogy sokkal jobban éreznénk ezeket a finomabb hatásokat, ha elkezdenénk azt, amit képviselek meg tanítok, vagyis visszatérni és saját magunk számára újra felfedezni a változékonyságunkat a cikluson belül.

Nem azért nem érezzük, mert nincs, hanem csak azért, mert minden arra kényszerít rá az életünkben, hogy ne érezhessük, és ebbe valamilyen módon mi beleegyezünk. Tudva vagy tudattalanul…. Nem azt mondom, hogy minden egyes nő részéről ez egy tudatos döntés volt, mert egy kicsit ebbe beleszülettünk. De előbb-utóbb eljön egy nő életében az a pont, amikor ezek a kérdések elkezdenek felmerülni, és kívánom, hogy ne azért, mert valami egészségügyi problémája merül fel. A változékonyság éppen, hogy egy egészségmegtartó minősége a ciklusnak. A legtöbb nő sajnos a ciklusa nagy részében egyensúlyvesztésben van, mert ez az – ahogy említettem – amire az életünk és saját magunk rákényszerítjük magunkat.

Az interjú II. felét itt olvashatod.

Gáborjáni Réka elérhetősége:
www.noijoga.me – nőknek
www.jogaszules.com – kismamáknak

További információ: http://endosegito.hu/ajanlott-kulso-segitok/gaborjani-reka/

Share